Reggel
hétkor kelt, evés helyett munkához látott. Egy új bolygót szeretett volna felfedezni.
A távcsövön keresztül egy ismeretlennek tűnő égitestet vizsgált. Izgatott volt
és elégedett. Mielőbb közölni akarta munkatársaival: elérte a célját, híres
csillagász lesz. Róbert talán kicsit mániákus volt, de minden zseni az. Mert ő
igenis az volt: zseni. Tudták ezt a kollégák is.
Beült egy
ivóba, hullarészegre akarta inni magát. Úgy érezte, a kimagasló eredményért jár
a feszültségoldás és a jutalom. Az ivóban kevesen voltak, de a sör könnyedén
csúszott le a torkán. Kicsit később megjelent az egyik legjobb barátja: Ernő, a
kémikus. A férfi rendelt egy sört, majd ráérősen odasétált Róbert asztalához és
leült.
– Szevasz,
barátom! – köszöntötte. – Egyedül iszogatsz?
– Igen.
– Talán
valami nagy bánat ért?
– Nem, épp
ellenkezőleg – mondta Róbert. – Hatalmas a boldogságom. Felfedeztem egy új
bolygót.
– Ja, értem:
a munkád örömére iszol.
–
Felfedeztem egy bolygót. Tudod milyen nagy dolog ez?
Ernő látta,
hogy Róbert részeg, ráadásul, úgy gondolta, mindig is dilis volt egy kicsit.
Máris unni kezdte a társaságát.
– Jó,
elismerem a tudásod, de azért maradj két lábbal a földön! Csupán a dolgodat
végzed.
– Egy bolygó
felfedezése nem kis dolog. Gyerekkorom óta csillagász akarok lenni, mert úgy
képzelem, a bolygókon béke és nyugalom van. Na meg boldogság.
– De amit
felfedeztél, azon nincs is élet.
Róbert
elmosolyodott.
–
Valószínűleg nincs. De ez most talán nem is lényeges. Ez a szenvedélyem, a
csillagászatba vagyok szerelmes. Emlékszem, amikor megkaptam az első távcsövet…
– Róbert elérzékenyült.
Ernő
döbbenten nézte a barátját. Róbert, kezében a söröspohárral csaknem könnyezett.
– Az apám,
ha látna, büszke lenne rám – mondta. Már nem is figyelt Ernőre, magába mélyedve
beszélt.
Ernő jobbnak
látta, ha lelép.
– Mennem
kell… – mondta.
– Jó, menj
csak! – szólt a másik, aztán tovább elmélkedett: – Jó érzés, hogy eggyel több
bolygót ismerhet általam az emberiség.
– Így van –
helyeselt Ernő, majd elment.
Róbert
ottmaradt magányosan a sörösüvegekkel. Egész életében erre vágyott, s most
mégis boldogtalannak érezte magát. Elérte a célját, de mit ér az egész, ha nincs
kivel megosztania a sikert?
Megjegyzés küldése