Nyolc sor
Rózsaszál vagy nekem.
Én nem tehetek többet érted!
Holtomiglan-holtodiglan!
Tövised átszúródott a szívemen,
titkaink selyme szétfoszlóban!
Megvallom neked bűneimet…
S te itt felejtettél e
vesztőhelyen.
Cseppekből tócsa nő a
rózsalevélre.
Kávé tejjel
Egy vasárnap reggel:
a nap csúcsa kávé tejjel...
kezemre nézve a minap
tenyerem vonala vezet(ő)
benne sors és idő
halál-teremtő.
S te,szerethető szerető
kivel szerelem építhető.
Ím, itt e kő,mely
fentről észre sem vehető
létemet felemelő
építőelemként szerelhető
kockakő,de nem...kavics
mely lehetne akár az is.
Miként és hogyan
származtatható
színe és alakja csodálható
s a világunkban mi az
mi még megbámulható?
A lelkek közt a híd,de
az nem látható,ám
reményt adó, útmutató.
Ez a kérdés elgondolkodtató...
a Nap mely rügyet bontó
az anya , ki életet adó
a mosoly mely árulkodó,
körülöttünk minden
mi változó, csodálható.
Megdőlni látszik a rendszer,
miszerint a nap csúcsa:
kávé tejjel!
Megjegyzés küldése