ÚJ TARTALMAK

Rob Katalin versei - Címtelenül; Fesd meg!; Tűzszekerek



Címtelenül

Simogasd a reggelt egyetlen gondolattal,
Örülj neki, hogy megérkezett,
Pilláid mögül, a nappal,
Válts csábos tekintetet.

...

Mosd meg arcod-békéd patakjában,
Öltsd magadra fényből szőtt ruhád,
Lábaidra könnyed léptet húzzál,
Nyomaid után ne jajgasson a világ.

Egyik kezed mindig nyitva legyen,
Így fogadjon minden feléd érkezőt,
A másikkal láthatatlanul, szerényen
Vigasztald meg a könnyezőt.


Fesd meg!

Fesd meg ecsettel a földet,
óvatosan a fák törékeny ágait,
az óceánok igéző kékje alá
a mélység rejtélyes különlegességeit.

Fesd meg ecsettel a napot,
felhők mögül nyújtózzon csillogón,
a szivárvány színeit könnyed vonásokkal,
mint hídnak pihentesd lábit két hegyormon.

Fesd meg ecsettel az erdőt,
sűrűségében  ritka,rejtőzködő vadjait,
bozótok és lombok zöldje fölé
az égnek változó arcait.

Fesd meg ecsettel a holdat,
elgondolkodtató eget a csillagok köré,
nemes céltól vezérelve
fess mindent örök életűvé.


Tűzszekerek

Képtelen vagyok annyit nyújtani,
mint amennyit el tudnának tőlem várni,
Az én időm is egy,
egyetlen egy életre szól,
S közben önmagammal...
és másokkal alkudozom.

Semmim, amim van,
rímek,...vagy csak szavak,
Némán vajúdva
világra hozom gondolataimat,
Fáj,hogy oly bölcs
soha nem lehetek,
Bárkiben képes legyek
megállítani a tűzszekereket.

Hatalmam nincs,talán még
önmagam felett sem,
Időm reám láncolta
sorsom-márvány keresztem,
Lenge öltözékem
emberi mivoltom,
Hajlékom a föld,
Bölcsőm a sírom.

Bár megállíthatnám
a robogó tűzszekereket,
Még mielőtt
mindent felégetnének,...
Szeretném,ám a világnak
én is csak egy alkotó eleme vagyok,
Valamelyik tűzszekéren
én is ott vagyok.

Ha tehetném,egész lényemet
milliárd darabra zúznám szét,
A tűzszekerek elé gördülve
megállíthatnám az összes kerekét.




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes