Legyek
Legyek tavaszod,
csírázó mag, a csoda.
Benned fakadó szó.
Életadó fény, hiány.
Legyek szemgolyódban
látszó
násztánc, mit a nap s a
hold
hagy hajnalok léttaván.
Jégszívedben.
Legyek időtlen
szerelem.
Született végtelen, az
örök.
Töretlen most és jövő,
a múltból fakadó
remény.
Csupa életrész,
bánat, nevetés;
a lent, a fent,
bűvös fényű kör;
a perc, a vég,
tekintetedben enyésző
lét.
Lesz nyugalmad
Amikor gúny élősködik
rajtad,
szerény mosollyal, te
csak üdvözöld,
tettel soha ne tipord,
meg ne öld;
szavaidból érződjön
uralmad!
Kezedben pajzsod, a
toll, megkaptad,
magasztos érzelmed, mi
termőföld
minden írt szónak.
Legyél önjelölt
szívig bevésve! Nos,
felvállaltad?
Mit ér egy vers, ha nem
zúz, mar, lágyít
lelket, és szerelemet
sem hárít?
Birtokosként éld a
fantáziát!
Mint diadal aggassák
fejfádra,
mikor nyugalmad lesz
Isten karja,
s névvel vésik lelked
sírhalmodra.
évszakok
renga füzérben
a megbúvó lét
rügyfakadásban remény
kikelet ébred
keleten az ég alján
hajnali fényben dereng
nyugaton nyugszik
vérvörös alkonyba lép
szenvedélyt fűz fel
vágy-izzó gondolatom
nyári szellőn álomszép
enyésző a vágy
őszi ködben kuporog
a holnapra vár
megfoghatatlanságban
a lét rozsdavörös már
millió gyöngyszem
hópihék között csillan
megdermedt jégcsepp
csatornán szűzien csüng
télárnyéka így kisebb
körforgás éltünk
isteni áldás kísér
a napban a fény
a csillagokban az éj
végletekig a miénk
Megjegyzés küldése