Márton Éva - Bandi farkas kertészkedik

Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren innen és azon túl, a kerekerdő közepén élt a 3 kismalac, Bandi a farkas és Jojó az erdő tündére és az erdő többi lakója. Bandi, a farkas, akit mindenki gonosznak gondolt és félt tőle, nagy elhatározásra jutott. Hosszú gondolkodás után, úgy határozott ő bizony kertészkedni fog. Bár a kertje pici volt, de neki is fogott.  Persze, titokban akarta tartani, de minden lakónak a fülébe jutott, hogy a gonosznak vélt farkas, kertészkedni fog.

Tanakodtak a többiek, meg kellene lesni a farkas komát. Senki, sem mert elindulni, mi lesz akkor, ha megeszi őket. Nyuszika volt köztük a legbátrabb s kiállt eléjük.

– Kedves barátaim! Gyertek és kövessetek! Ne féljetek, én sem félek, menjük és lessük meg a farkas komát.

Így történt, hogy az erdő lakói nyuszikát követve, nagybátorságot merítve útnak indultak Bandi farkas házhoz. Ahogy mentek, mendegéltek, útjuk során elértek a 3 kismalac házához. Épp kint ültek a házuk előtt, egy nagymunka után pihenni. Meglátták a sokadalmat, s kérdezték őket merre mennek. Ők még nem tudták mit eszelt ki a farkas.

– Hát ti meg merre mentek?

– Megyünk meglesni Bandi farkast – válaszolta nyuszika

– Farkast?  S miért?

–Nem hallottátok?

– Ugyan mit?

– Kertészkedik.

– A farkas? Ugyan már! Nem hisszük mi azt!

– Nem? Gyertek velünk!

– Mi ugyan nem! Gonosz az! Félünk tőle.

Így történt, hogy a többi lakó a malacok nélkül folytatta útját.

Bandi farkas épp veteményezett mikor a társaság megérkezett. Csodálkozva nézte őket, mit keresnek erre. nem is sejtette kinevetni érkeztek.

– Kedves barátaim! De jó hogy jöttök! nézzétek! veteményezem.

Nem állták meg szó nélkül s kinevették őt.

– Haha! Még hogy te kertészkedel? Gyümölcsöt, zöldséget és fát nevelsz? Nevetve ott hagyták a farkast. Senki sem hitt neki, hogy az ordas képes lesz kertészkedni.

Nagyon elszontyolodott farkas koma, fejét lehajtat sírdogált. S azt gondolta magában, megmutatom én nektek, mire vagyok képes. Arra szállt éppen Jojó az erdő tündére. Meglátta az orrát lógató farkast, s leszállt hozzája. 

– Kedves farkas barátom, miért lógatod az orrod?

– Jaj, Jojó, ne is kérdezd! Arra az elhatározásra jutottam, kertészkedni fogok. titokban akartam tartani, de a többi erdőlakó tudtára jutott. Itt voltak s kinevettek. Bár segítene valaki.

– Ne búsulj egyetlen barátom. Nem is értem őket, pedig tudom, hogy neked nagyon jó szíved van. Majd én segítek.

Így történt Jojó segített az elkeseredett farkason. Hetek múlva rengetek zöldség, gyümölcs termett a pici kertbe.

– Jojó! Nem tudom, hogy köszönjem meg segítségedet. Annyit termet, hogy télire elrakva is rengetek, megmarad belőle. Hát a többivel mit csináljak?

– Azt rád bízom! S már ott sem volt.

Gondolkodni kezdett, s eszébe jutott a 3 kismalac, akik az erdő közepén laktak.

– Biztos örülni fognak a sok gyümölcsnek.

Felpakolt s leindult hozzájuk. Bekopogott.

– Ki az? – kérdezték egyszerre.

– Én vagyok az, Bandi a farkas. Gyümölcsöt hoztam, kérlek, fogadjátok el tőlem! Sok termet, s nem tudom már eltenni télire.

– Még mit nem! Hallottunk ám rólad! te gonosz vagy! Menj innen!

A farkas ismét elkullogott, és a szobájában sírdogált. Napok teltek el így, míg egyszer látogatót kapott. Jojó volt az, a tündér.

– Miért búsulsz ismét farkas koma?

– Jaj, Jojó ne is mondd! Tudod mennyi minden termet, meg szerettem volna osztani a malacokkal, de leküldtek! Mondd, mit tegyek?

– Várj! Hadd gondolkodjam! Már meg is van! Hívj meg mindenkit vacsorára

– Köszönöm Jojó, ez jó ötlet!

– Majd én segítek, elrepítem a híreket.

– Úgy is kételkedve fogadják.

A tündér bólintott s már ott sem volt.

A többi állatot, malacokkal együtt az erdő közepén találta. A tündér érkezését örömmel fogadták.

– Kedves barátaim! Örülök, hogy megtaláltalak titeket. Kéréssel fordulok hozzátok!

Nagy figyelemmel hallgatták őt.

– Tudom, hogy kievtettétek a farkast, s azt is tudom, a malacok elutasították őt. Nem kellett volna, én már régről ismerem őt, tudom, hogy jószívű!

Most a többi állat állt lehajtott fejjel.

– Ő barátságot akart volna veletek kötni, s hogy nem kell félnetek tőle, s nem fog bántani egyikötöket sem.

– Mi azt hittük csak viccel, ezért kinevettük ki őt.

– Mi pedig azt hittük, bántani akar minket.

– Pedig egyik sem volt igaz! Ezért meghív titeket vacsorára, egyetek vele egy asztalnál, abból, ami a terméséből megmaradt.

Így történt, hogy az erdő lakói a tündérre hallgatva este elmentek a farkashoz, aki odaadással, jó szívvel készített vacsorával várt mindenkit. Azóta is örökbarátságban élnek egymás mellett az erdő lakói és a farkas.

Oszdd meg: