Lexikon, önismeret, más ismeret,
kiismerés… Kiismerték! Mondhatni felgöngyölítették lappangó, nem militáns
forradalmárságát. Hazaszeretete nem mellékesen forr benne. A kifejezetten
kifejezhetetlen. Patriotizmusának melléktermékeként, egyértelműen nem kedveli a
diktatúrákat. Emiatt kénytelen volt végigjárni egy letiltott tor-túrát, bakancs
nélkül.
Mások viszont
pironkodás nélkül bakancsolták, és Ő némi mazochizmussal indított a
gyújtópontba. Szerencsére íráskésztetése makacsul izmosodik, jel sincs a
spontán gyógyulás esetlegességére.
Frau Spielrein is
kapuja alá kéredzkedett — talán inkább odapottyant —, mert az ideák világában,
Platónnál minden lehetséges.
Madár dalolhat a
psziché titkairól, sőt az origóról, de még az írásról is van platóni, illetve
platonista véleménye. Valamelyest lesütött szemmel, szendén, ez lett az
aktuális legfontosabb gondja.
Nekilátott, addig sem
kellett szégyennel bajmolódnia. Részvétlenségében, részvét ambicionálja, és azt
is tudja, hogy ki a nem más, a „non aliud”. Pont ezért szeretem pontjait, mert
nem csak verbális barát, hanem fejben olvas, nem vesz hiába szájára szavakat,
mert tudja, hogy beléjük botlana, mint irracionális akvarellpancsba.
Tulajdonképpen
kizsinórozhatatlanul folytatta idegenkedését, kevés alkalom adódik viselhetni,
de olyankor mindig egy európai nyugalmával állja a méltatlankodó tekinteteket.
Ha kell, dacol, ha kell, szeret, de szeretet nélkül sosem kezd aprólékos
leltárba. Könyvei mögött, élesen kirajzolódó kontúrjai intenék.
Az is ő, mert csillagokra
bízza az angyali részleteket, és van bátorsága palackpostába rejteni a
nyerőszériát.
Feltárja a folyamatos
teremtés titkát — creatio continua —, és innen rögtön leágazik az út a
bugyorba, abba a bizonyosba, amelyik csupa jó szándékkal van kikövezve. Ránk
való tekintettel ki is teszi, „a merre ne” közlekedési táblát, de sokan nem
látják színről-színre a dekódolt történetet.
Morális
félszegségében kér bocsánatot a pajzsokon terpeszkedő királyi madaraktól,
amiért hasonlóak az együgyű emberhez, és mert egyáltalán bocsánatkérésre
szorulnak a varjak.
Azon a nyelven nyög
fel, majd mértékkel tesz kárjelentést. E híres hazában, legszebb közmagyar,
harcos indiánnal mutat példát, mert holló nem versenyezhet párttal. A legelső
dakota mohikán dalnok pedig közmagyar volt.
Újra kell alkotnia
magát. Még nem tudja, milyen lesz, én sejtem… Jó vigasztaló, aki vigasztalódik,
akár a bátrak, s meg is hozsannázza őket. Szemérmesen csak a többit, önmagát
nem, pedig nem játszhat bújócskát.
Minden
példabeszédéből újra meg újra előhívódik a jelző nélküli demokráciák valamely
igazsága. Igaz, még az is tény, hogy sohasem az a probléma, hogy illetlen
szóval válaszolna. Tiszteletreméltó alázattal mutat a spirálra. Nem várt
kilógások határozottabb dirigense, fanyalgó kritikájú partitúrákat
levezényelve, meghökkenne azokon, kik rangjukat önnön fontosságuknál teszik
emelkedettebbé.
Ám ez a klasszikus,
nyűhetetlen már fekete-fehéren védi tökéletlenségét. Kiölt szégyenünk
szégyenével ébred, ébreszt, szárnyakat terjeszt, buzdít a kétkedésre, és önnön
gerincét ajánlja, kívülről megannyi szélből emelt torony ellen.
Boér Péter Pál
Megjegyzés küldése