ÚJ TARTALMAK

Kelemen Éva versei - Ébressz halkan; Lehetnél; Utálom a halat; Fohász


Ébressz halkan

ha hazajössz
holnap hajnalban
ajándékot ne hozz
csak ébressz fel halkan
vigyél a reptérre
négyszárnyú madárra
üljünk fel újra

én jó leszek ígérem
nyugton maradok
csak figyelem éberen
a felhőkig érve
hogy zsugorodik a város
mily gyorsan lendíti
ezüstzöld szalagját
a hegyeken túlra
s ha betakarja fehér pára
eltűnik hirtelen
csak mi leszünk ketten
de az éppen elég
mert örömben
cinkosunk lesz az ég

és apa
ajándékot ne hozz
kapsz tőlem harmatot
sírkertben szedtem
az árvácskát
hajamba is fontam
lásd milyen szép vagyok


Lehetnél

lehetnél egyszerű akár a halál
mi észrevétlenül belém költözik
de lettél íriszemre lopódzó árnyék
tétlen szerelmek falták álmaid

pedig csak néhány karcsapás hiányzott
hogy átússz a sós csarnokvizeken
ahol Afroditét is megtalálod
Ír partokon pihen a szerelem


Utálom a halat

túl voltál már az üveg barackon,
amikor kifogtad azt a nyomorult halat,
hordoztad körbe részeg diadallal,
emlékszem, még le is fotóztalak.
aztán a konyhaasztalon úgy vágtad fejbe,
hogy a meszelt falon csorgott a véres latyak,
de mikor a bőrét nyúztam,
már horkoltál, mint rozzant gőzvonat.
habpürével tálaltam, s míg te jóízűen etted,
fejemben az járt, hogy mennyire utálom a halat,
és sütök holnap fahéjas gyümölcskenyeret,
ha most egy szálka a torkodon akad.


Fohász

lábad előtt bokor vagyok
áganként tördelsz

gyökeremmel tépjél inkább
s tégy próbát másképp
egy sorral csupán
ültess Uram
hátrébb




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes