Egy zűrzavaros, zajos nap után,
mikor végre mindenki elaludt és elcsendesült a ház, ide lopakodtam a
számítógéphez.
Már régóta
terveztem, hogy írok egy fantasy novellát, valami mást, valami jobbat, mint
amilyeneket eddig titokban összekörmöltem.
Még nem
tudtam, miről fogok írni, csak azt, hogy miről nem.
Abban biztos
voltam, hogy nem lesz benn ódon, titokzatos kastély, felhőkig érő tornyokkal,
sem aranylevelű fákból álló rejtelmes rengeteg.
Azt is tudtam,
hogy nem lesznek benn varázslók, sem jók, sem gonoszak, sem zöldszakállúak. Nem
lesznek benn tündérek, sem fehérek, sem feketék, sem légies szilfek. Nem
lesznek benn óriások, sárkányok, főnixek, sem orkok, sem morkok, sem dorkok.
Nem lesznek benn emberek sem, sem botcsinálta hősök, sem ármánykodó királyok,
sem szerelmes dalnokok, sem gyáva szolganép.
Eddig
jutottam.
Most itt ülök
a gép előtt, és bámulom az üres képernyőt.
Még mindig nem
találtam ki sem a szereplőket sem a helyszínt (a cselekményről meg, ne is
beszéljek!).
Kezdődhetne,
mondjuk valahol a föld alatt, de nem, egy elhagyott bányában, nem egy
réges-régen beomlott barlangban, nem a temetőben, egy leszögezett koporsóban, nem
egy mindkét végén befalazott alagútban. Akkor hol?
Talán egy
tükörlabirintusban? De a tükrök túlontúl félelmetesek. Erről már sok mindent
összeolvastam (mert néha még azt is szoktam). Mikor senki sem látta, bele-belelestem
Borgesbe, Cortázarba. Régen úgy tartották, hogyha a tükör megreped, az egy
hozzátartozó közelgő halálát jelzi. Ha halott volt a házban, a tükröt letakarták
egy fekete lepellel, és a temetésig nem volt ajánlatos belenézni.
Cortázar
szerint a Húsvét-szigeteken is furcsán viselkednek a tükrök, ha valaki a borotválkozótükrébe
a nyugati parton nézne bele, gyermek korát láthatná, de ha a keleti parton néz
bele, akkor azt látja, amint éppen meghal tífuszban. Borges is azt írja:
„Rémséges a tükör!”. Persze most éjszaka van, sötétség, és a tükrök ilyenkor szerencsére
halottak.
Még mindig nem
jutottam előbbre. Múlik az idő. Végre döntenem kellene.
Talán
kezdődhetne a novella egy egyszerű közönséges házban is, de hát az annyira fantáziátlan.
Azt már
nagyjából összeírtam, hogy milyen szereplők ne legyenek benn, de azért még
folytatom a listát.
Azt hiszem,
törpék sem lesznek benn, meg manók sem, meg koboldok sem… Bár az utóbbi még nem
biztos.
Lassan itt a
hajnal és még egy sort sem írtam. Valamiért folyton-folyvást Gerald Durrell
egyik „meséje” jár az eszemben, melyben a tükrökből időnként egy rémséges szörnyeteg
tör ki erre a világra. Micsoda badarság!
Világosodik.
Oldalt pillantok. A szétpattant tükör cserepeiből egy ráncos arcú, öreg kobold
néz vissza.
Bojtor Iván
Megjegyzés küldése