Müller Péter legújabb könyve, a Sorsról és életről egyfajta elmélkedés-gyűjtemény, ami segít friss tartalommal megtölteni az olyan elavult filozófiai fogalmakat, mint a sors, az életművészet, az alázatosság, az önismeret vagy a szellemvilág. Olvasásával jobban megérthetjük, hogy ezek az elsőre üresnek tűnő kifejezések miként befolyásolják életünket a hétköznapok világában.
Persze Müller Péter elmélkedései nem az „élj a mának” önző jelszavát akarják érvényre juttatni. Épp ellenkezőleg, művében külön részt szentel a szerénység, az elfogadás, a türelem, a tapintatosság és a középutasság kérdéseinek, miközben a meditatív önvizsgálat ritka állapotába repíti az olvasót. Véleménye szerint szeretni kell, de úgy, hogy közben szabadok maradjunk. Ugyanígy ösztönöz arra, hogy harcoljunk az álmainkért, de olyan módon, hogy a forradalom teremtés legyen, ne csak rombolás.
A Sorsról és életről a „félig tudatos, félig intuitív” alkotói munka koncepciója alapján egy olyan felépítést követ, amely az élet művészetét annak egyik kulcskérdése, a sors alapján ragadja meg. Szó sincs tehát szigorú keretekről, mégis érezhetjük az író pontosságát és fegyelemre törekvését. Az alkotás egy sűrített szellemi táplálék, amely számtalan témának szentel figyelmet, de végig ragaszkodik a cím által felvetett irányvonalhoz, a „sors-kérdéshez”.
Az Útravaló sorozat Müller Péter legfontosabb gondolatait gyűjti össze. A Szeretetről, szerelemről, szeretkezésről után a Sorsról és életről is az író eddig megtett útjának legjelentősebb állomásaira kalauzol el bennünket. A könyv egyfajta aforizmagyűjtemény, azonban nem az üres „filozofálgatás” és az álszent erkölcsösség légkörét árasztja, hanem az élettapasztalatok érlelte bölcsesség erejét.
Alkotója a művet hét részre osztotta, az élet hét különböző aspektusát jelenítve meg a sors fénytörésében. A fejezetek mindegyikén végigvonul a “mülleri megrovás”, ugyanis a szerző folyton az önismeret hiányára hívja fel a figyelmet. Véleménye szerint az önismeret ott kezdődik, amikor „fölismerem, hogy szüntelenül hazugságban élek, és önáltatásaimat minden nap és minden órában igyekszem leleplezni”. Ebben az alapállapotban Müller Péter megismerteti velünk a jótékonyan gyakorolt kétely hasznát, melynek segítségével az élet számtalan tükröződésén vezet végig bennünket.
Csak akkor léphetünk tovább, ha őszintén elhatározzuk, hogy felvesszük a harcot létünk tudattalan régióival és megismerjük önmagunkat. „Csak ha megismered önmagadat, ismerheted meg sorsod útját. Addig csak botorkálsz” - írja. Csupán így lehetünk képesek „mágussá válni”, hogy a saját életünk irányításának varázspálcájával a kezünkben azt cselekedjük, amit cselekednünk kell. Mert „áldás pedig csak azon van, ami a sorsod”.
Olvassuk bárhol, Müller Péter könyve segít egy jótékony befelé forduló állapot megteremtésében, ami az önismeret első lépcsőfoka. Így a Sorsról és Életről nem csupán üres bölcseletek gyűjteménye, hanem egy eszköz, ami hasznos lehet az önmegvalósítás útján járóknak: valódi útravaló. Az emberi lét pedig – sors ide vagy oda – örök utazás.
Balatincz Miklós
Megjegyzés küldése