Az a két ember ott az étteremben, nem hagy nyugodni. Egy férfi és egy nő…
Azóta tartom szemmel őket, hogy kiléptek a kapun. Az étterem, ahová tartanak, csak pár lépésnyire van a háztól.
A nőn könnyű nyári ruha, kissé talán merészebb fazonú és színösszeállítású, mint a kora engedné, de őt ez egyáltalán nem feszélyezi. „Jól hordja magát”, ahogy mondják…
A ruha kiemeli szép brüsztjét, látni engedi gömbölyű vállát, erőteljes hátát. A rugalmas anyag kerekded formákra simul, de a ciklámen színű, leheletnyi stóla, amit magára kanyarít, a nemkívánatos részeket automatikusan törli.
A nő kicsípte magát. Füle mögött francia parfüm, nyakában igazgyöngy nyakék, ujján a ruha szineivel harmonizáló köves gyűrű.
Jeggyűrű egyikükön sincs, ezt megfigyeltem.
A férfi ruházata bántóan elüt a nőétől. Hangsúlyozottan hétköznapi. Mintha nem ért volna rá átöltözni munkából jövet. Farmer és egyszerű, mustárszínű póló van rajta, amin azért jól látható a divatos márkanév. A sznobok puritánsága…
Nézem a párocskát. A nő, mint egy szabadnapos operadíva a milánói korzón, a férfi pedig, mint egy megfáradt, túlkoros egyetemista. A férfi jóval fiatalabbnak látszik a nőnél, bár az is „jól tartja magát”. Negyventől hatvanig bármi belefér…
A nő a férfiba karol, amíg az étteremhez érnek. A férfi ernyedten tartja oda a karját és minden vágya, hogy szabaduljon. Erre jó alkalom, hogy kinyissa az étterem ajtaját a nő előtt, de máris megbukott illemtanból, ugyanis neki kell elsőnek belépnie. A nő tapintatosan háttérbe vonul és engedi a férfit előre menni.
– Ha repül a kés, téged találjon! – ereszti meg a szokásos „jópofit”.
A kerthelyiségbe tartanak. Asztalt nem foglaltak, ebben az órában mindig van szabad hely. A nőt különben is ismerik, a törzsvendégnek kijáró figyelmességgel veszik körül. A férfit is látták már vele párszor, de most különleges alkalomból vannak együtt. A közös születésnapjukat ünneplik, ami csak két nap különbséggel követi egymást. A nő elhatározta, hogy a vacsorameghívás lesz az ő születésnapi ajándéka.
A nő szeret étterembe járni. A férfi nem szokott. Ezt a pincérrel folytatott párbeszédből tudom. A nő rendkívül nyitott, mindenkinek azonnal feltárja életének aktuális pillanatait.
– A születésnapunkat üljük, valami finomat ajánljon, ma én vagyok a „főnök”! – rohanja le a pincért azonnal.
A pincér meghajol és mosolyog. Magában pedig azt gondolja: „Mindig te vagy a főnök. A férfit itt fizetni még nem láttam.”
Kik ezek?
Házasok lennének? Ott mindig az asszonynál van a pénz, ez szinte természetes.
De nem! Nem lehetnek házasok! Ahhoz a nő túlságosan élénk és felfűtött. Az ember a férjével nem viselkedik így. Az ember a férjével decensen viselkedik.
Netán szeretők? Ahhoz a férfi nem elég figyelmes. Nézem, ahogy az este folyamán végig kerüli a nő pillantását. Sose néz a szemébe. Összehúzza magát kicsire és a tányérjába, vagy a poharába mélyed. Vagy a ventillátort nézi, vagy a fagylaltpultot, vagy a salátabárt, vagy a cigányzenészt… Bármit, csak a nő szemébe ne!
Valami takargatnivalója van? Talán sikkasztott? A nő a főnöke és megvásárolta őt, mint szexuális rabszolgát?
Netán telefonon hívható partnerszolgálat küldte? Nem, az nem lehet! Azok sármos fiúk, és pénzért mindenre képesek. Még kedvességre is!
A nő egyébként sem csúnya, sőt kifejezetten vonzó. Az ágyból jöhettek ide, egyenesen.
Ez látszik a nő hevületén, széles gesztusain, a hanghordozásán, a felcsattanó kacagásán.
Valószínűleg mégis szeretők. Csak a felállás nem egészen világos.
Miért ilyen görcsös ez a férfi? Az egész este folyamán másfelé néz. Mindenfelé, csak a nőre nem. Az pedig kellemkedik és megpróbálja helyzetbe hozni a férfit. Hiába.
A nő dús vacsorát rendel, a férfi megelégszik egy gombapörkölttel.
A helyzet egyre kínosabb. A nőt irritálja a férfi tartózkodása. Szeretné elkapni a pillantását. Hiába. A férfi mindenhová néz, csak őrá nem. Forgatja a fejét, mint egy bagoly, szinte 360 fokban.
A nő most stratégiát vált. Öklére támasztja az állát és merőn fixírozza a férfit. Már nem mosolyog. Szemében a vércse türelme, aki egy mozdulatra azonnal lecsapni kész.
Megalázottak párviadala ez már. Gyűlölet és bosszúszomj a születésnapi ajándék.
Hozzák a tortát, az emeletest, a mini tüzijátékkal. A zenekar a happy birthday to you-t húzza.
Ők pedig szótlanul esznek és isznak és koccintanak, anélkül, hogy egymásra néznének.
Mindkettejükben megérlelődik valami, amit ez az este hozott ki, de nem ezen az estén fogják kimodani. Most még jó képet vágnak a dologhoz. Születésnap van, vagy mi a szösz?!
A férfit odahaza ma hiába várják.
Itt a nő fizet.
Az a két ember, ott az étteremben, mi voltunk.
Te meg én…
Frideczky Katalin
Megjegyzés küldése