Hajadba jázmin,
illatát szellő küldi,
lebegő álom.
égen árva felhő sincs,
a csend átitat.
Meghajló bús fák,
kegyetlen napkitörés,
a folyó is áll…
Jázmin illata
árad nyitott ablakon
távol vihar zúg
Tengerbe lágyan
ömlő folyó, kabócák
dala az éjben.
Feltöltötte: Kelet folyóirat - szerkesztő, dátum: szerda, szeptember 07, 2011, a következő rovatban: Kozma Ildikó Versek |
Megjegyzés küldése