A múlt halott, temess hát el,
Régi emlék vagyok csupán.
Egy dobozba való fráter.
Temess, de előbb vágj kupán!
Semmi kedvem végignézni,
Hogy mi lesz Veled ezután,
És szeret e majd más férfi:
Nálam jobban soha, talán.
Temess csak el, már nem fáj úgy,
Tudom, talán bolond vagyok,
De hát, már ez is csak a múlt,
S mint minden más, ugyancsak halott.
Nézd, beteg lelkem sem fájlalom,
Ne haragudj, de szólj hozzám!
Nem lesz belőle ártalom:
Szívem Neked épült oltár.
Temess, de közben szólj hozzám,
Megöl e néma csend végleg.
Ha nem tudsz, akkor csak próbáld,
Hadd lássam szemedben, kérlek!
Temess. de lásd közben arcom.
Azt, aki voltam, s nem mi vagyok.
Legyen számomra is alkony,
S ne csak én legyek benned halott.
Érted
Kietlen pusztán járok
A teremtés koronájaként.
Ha egyszer valaki is látott,
Mit csinálok? - nem kérdezték.
Erőm fogytán van: szomj és éhség
Támad, mint vad az éjszakában,
És oly messze vagy tőlem, Szépség.
Távolról bámulom csodádat.
De az, amit adtál nekem;
Édes élet, s tökéletesség.
Sokkal több, mint megbecsülhetek,
Csak Te neked szól e szerzemény.
Már a Teremtésünktől fogva,
Mi ketten mindig egyek voltunk.
Egy szívből s lélekből alkotva,
Csak boldogságot sugároztunk.
De elszakítottak minket egymástól,
Hogy tanuljunk és gyarapodjunk.
Életünk külön oly sivár volt,
Szinte azt hittük belehalunk.
Mégsem tudtak lekötni minket,
Mert szívünk egyre jobban vágyott:
A varázst bennem megtörte Szíved,
S lelkem kioltotta az álmod.
S emlékezünk, hogy egyek voltunk,
Most ismét szerethetjük egymást.
Ki eddig boldogságért koldult,
Ma saját szíve csöpög nektárt.
Hideg falak közé zárom lelkem
Hideg falak közé zárom lelkem
Az alagsorba bűnhődni,
Testemet gyengítem minden tettel,
De mi a húsnak jó, az a szívet bebörtönzi.
Reménytelen reményre vágyok,
Ezt kutatja szellemem.
Sötéten zúgó lángok,
Melyek búsan törnek ellenem.
Elmém záloga konok,
Kitaposott úton nem jár.
Nincs az a bűnös vagy bolond,
Ki számára ő lenne a hű társ.
Maréknyi érdemek,
Két kézzel fogva.
Leszögezve félszegen,
A nyugalom szobra.
Különös tájakon,
Elképzelt séták.
Bolyongás vakon,
Csevegés némán.
Nekem változatlanul tetszenek a verseid,különösen a harmadik.Szerintem tudatosan halkul,lassul
VálaszTörlésle kétszavas sorokra a vége ( ? )gratulálok
zsovirisz, Szöllősi Irma