Azonban ezek a gépek nemcsak minket helyettesítenek, hanem kapcsolatainkat, érzéseinket, gondolatainkat, és valósággal elrabolnak bennünket egymástól. Egy kézenfekvő példát kiragadva jellemezhető a modern technikai eszközök mindennapi életvitelünre gyakorolt hatása: a kilencvenes évek elején még hazánkban is elképzelhetetlen volt az a jövőkép, mely szerint szinte a társadalom egésze használ majd mobiltelefonokat, társadalmi státuszától, korától és még sok egyéb tényezőtől, jellemzőtől szinte teljesen függetlenül. A technika felgyorsulása, a társadalmi viszonyok változásai, a kommunikációs szokások alakulása nagyban hozzájárult elterjedéséhez. Míg kezdetben főleg az üzleti kommunikáció területén érvényesült a mobiltelefon használat, az évek során a mindennapi élet bevált és nélkülözhetetlen eszköze lett. Elmondható, hogy éppen annyi előnye van, mint hátránya. Egyes kommunikációs formákat preferál, míg mások a háttérbe szorulnak. Megkönnyíti például az információ átadásának ütemét, gyorsaságát, áthidalja a települések, országok, kontinensek közti távolságot, de ugyanakkor a kommunikációban résztvevő személyek, számos olyan jellegzetes kommunikációs eszközt kénytelenek kihagyni az érintkezésből, amit csak a verbális kapcsolat biztosíthat. Ilyenek például a gesztusok, a mimika, hanghordozás, stb…, ami telefonon keresztül nem érvényesül, vagy spontánul, de akár még szándékosan is félrevezető lehet. Ezek a jelenségek igazak a többi elektronikus úton lefolytatott érintkezés során is, például az olyanoknál, amelyek számítógépen keresztül történnek. Sok szempont alapján igazolható, hogy a mobilkészülékek kényelmesebbé teszik az emberi életet és alkalmazkodnak a modern világ felgyorsult élettempójához, kommunikációs igényeihez, ám ezáltal azok többé-kevésbé észrevétlenül csorbát szenvednek, egyre beszűkültebb formát öltenek.
Ezt a folyamatot megszenvedi a társadalom és meghatározhatóan érzékelhető az egyes generációk kommunikációs kultúrájának összehasonlításakor. A fiatal generációk beszédkészsége, a nyelvi kifejezés szépségére való igény hiánya, a választékos, sokszínű kommunikáció elmaradása érzékelhető például a tinédzserek egymás közötti interakcióiban. Az emberekben továbbá feszültséget okozhat az is, hogy a telefonon elintézett kapcsolattartás nem elégíti ki társas érintkezési igényeiket, nem tudják megfelelően kifejezni, vállalni érzelmeiket, nem érzik a kommunikációs társ közelségét, melegségét, biztonságot nyújtó kisugárzását. Ezek a dolgok a társadalmon belül, az előbb említett feszültségen túl elidegenedést váltanak ki. Az emberek azt érzik, hogy - bár nap, mint nap - ott élnek egymás mellett, fizikailag érintkezve, akár egy zsúfolt metrón, vagy buszon, mégis - ahhoz, hogy egymással beszélni tudjanak, - mesterséges kommunikációs eszközökre van szükségük. Így az elektromos szerkezetek használata egy védőfal is lehet, ahova az egyén elrejtheti érzelmeit, elbújhat mögé és ki is elégítheti társas igényeit a másikkal való szembesülés nélkül. Ez azonban azzal a káros hatással jár, hogy az emberek nem tanulják meg vállalni magukat, és nem tudják milyen részt venni egy nyílt, önmagukat adó érintkezési formában.
Az emberek, úgy tűnik, szép lassan rászoknak az egyszemélyes kommunikációs formákra, mint például a TV, ami nem ad számukra visszajelzést, és még szórakoztatja is őket, ráadásul a talk show-k elterjedésével, még „bűntetlenül” ki is beszélhetik magukban mások problémáit és addig sem kell a sajátjukkal foglalkozniuk. Ezt a magatartást ösztönzi a média is, amely minden eszközt megragad az ilyen irányú viselkedés ösztönzésére és igyekszik elhitetni a fogyasztóval, hogy helyesen teszi, amit tesz. Ez persze, csak a „civilizált” országokban lefolyó jelenség. A magyar viszonyok között is számos területen ezek a tendenciák követhetőek nyomon. Ezt a hatást lehet amerikai mintájúnak mondani, mivel az említett viselkedésforma ott ölt testet a legkarakteresebben.
Azonban fennáll az a probléma, hogy nálunk az emberek lehetőségei és életszinvonala nem teszi lehetővé, hogy hasonló életmódot kövessenek, mégis ez az eszménykép. Mindenesetre sokan próbálják követni a legújabb divatot és újításokat, ami a reklámok állítása szerint a jobb, élvezetesebb, teljesebb kommunikációt teszi lehetővé, célozza meg. Ezek a dolgok viszont továbbra is ösztönös emberi viselkedésmintákat és igényeket nyomnak el, és meghatározzák a mikro és a makro társadalom, a családi, baráti, házastársi, szülő-gyermeki, munkahelyi és egyéb csoportok közti kapcsolatok minőségét. A generációk közti különbségek is élesednek ezzel, mivel az idősebbek még a régi, közvetlenebb formákhoz vannak szokva, és olykor a szülőknek is furcsa lehet, hogy nem igazán vannak tisztában gyermekük legújabb technikai hóbortjával, amit persze mindenképpen kikövetel magának és természetesen fel van háborodva, ha a szülő nincs otthon száz százalékig az adott vívmány ismeretének a világában. Ez még jobban alááshatja a kétoldalú kommunikációt.
A lelki áldozatok mellett, a technikai eszközök használata ráadásul fizikai ártalmakkal is jár, amit legtöbben nem vesznek figyelembe. Az elektronikus eszközök által kibocsájtott sugárzások rendkívül rombolólag hatnak a szervezetre és egyes esetekben különböző degeneratív elváltozásokat is okozhatnak. Mivel a kommunikáció a mozgási csatornák révén az egész testet bevonó kapcsolatot tesz lehetővé, ennek hiánya is negatívan befolyásolja az egyéneket és a túlzott kényelem a mozgástér beszűkülését is jelentheti, ami szintén nem tesz jót senkinek. Mindennek ellenére egyre többen élnek a kommunikációból, a kommunikációs eszközök használatából, eladásából, sőt, a kommunikáció szakterületén belül különböző ágazatok jöttek létre. Ezek iránt a dolgok iránt meg is nőtt az igény az emberekben, és nehezen mondanának le megszokott életvezetésükről. Ezek a tendenciák kommunikációs szempontból mind a szakembereket, mind a magánembereket elgondolkoztathatják, de aki nem ért egyet, csak annyit tehet, hogy próbálja kommunikációjába belevinni a hagyományos elemeket, ezért minél többet alkalmazza a verbális, személyes, őszinte, bizalommal teli beszédet és próbál másoknak is kedvet csinálni ehhez.
Kétségtelen, hogy a mobiltelefon használata a mai világunkban már szinte nélkülözhetetlen, azonban azt gondolom, hogy meg lehet és meg kell találni azt az egyensúlyt, amely más kommunikációs eszközök használatát is igényli és lehetővé teszi. Mára az automatizáltság megszállottjaivá váltunk. A családi kényelmet és boldogságot csakis a legmodernebb, leghatékonyabb, legtartósabbak és legdrágább technikai eszközökre hagyatkozva tudjuk elképzelni. Éppen ezért fáradhatatlanul kutatunk ezek után az áruházak kirakatait, vagy a hirdető újságok legújabb ajánlatait böngészve, ami mellett már nem is marad időnk valóban törődni a hozzánk közel állókkal. Mindezt persze a családi fészek békéjének és melegének fenntartása érdekében tesszük.
Jelenlegi helyzetünkben azt lehet mondani, hogy a média szellemiségünk elsőszámú uralkodója és birtoklója. Kis túlzással élve, talán megengedhető azt mondani: legalább akkora befolyása van felettünk, mint egykoron a vallásnak lehetett. Közvetve vagy közvetlenül, kisebb vagy nagyobb mértékben, de talán mindnyájunk életére hatással van. Tömegek ízlésvilágát, szemléletét, életfelfogását vezérli és irányítja.
Manapság a tökéletesség eszményképét és a „normális ember” modelljét a média alakítja ki és plántálja belénk, azt hangsúlyozva, hogy tökéletes, kidolgozott alakra, selymes bőrre, bársonyos hajra, csillogó szemekre, korszerű divatra, haladott szellemű technikai háttérre, individuumunk hangsúlyozására van szükségünk - boldogságunk eléréséhez. A technikával, a szépségiparral, a gyógyszeriparral, pénzvilággal karöltve gondoskodnak mindegyikünk szükségleteiről, sőt - gondolkodnunk sem kell, hiszen ezt is megoldják helyettünk, nekünk csak a kész információt kell módszeresen beépítenünk életünkbe, és a kiszabott útmutatásokat alkalmaznunk életünkben: megtudhatjuk, hogyan nyomjuk el fájdalmunkat, a betegség kigyógyítása nélkül, hogyan legyünk mégis szépek, annak ellenére, hogy szervezetünk tele van mérgekkel. Sőt, még azt is megtudhatjuk, kiket kell szeretnünk, mit jelentenek ma alapvető emberi értékeink, mit illik ma tenni valakinek, aki egy kicsit is ad magára, miért nem érdemes szóba állnunk azokkal, akik nem mindenből a legdrágábbat választják, vagy mitől leszünk sikeresek, mitől lesz értékes életünk. Életcélokat, jövőterveket, álmokat kaphatunk.
Azonban ezek mögött az ígéretek mögött olyan papírból épült kártyavár áll, ami azonnal összedől, ha valaki a lelkét akarja bele költöztetni. Ezek a reklámkampányok nem ritkán a deviáns magatartásokra való buzdítás rejtett formái és esetenként szinte már legalizálják azokat. (Például gondoljunk csak az alkoholfogyasztás népszerűsítésére). A befolyásolás mintája nagyon hasonlít a vallásosság kialakításának folyamatára és a hit megőrzésével, fenntartásával kapcsolatos folyamatok lépéseire. Kész hitrendszert kapunk és részvételünk szinte észrevétlenül zajlik, hiszen a plakátok, magazinok, reklámok, SMS üzenetek, a rádió és TV műsorok ajánlatai, felszólításai lassan, de módszeresen hatolnak tudatalattink mélyére és ott gombamód szaporodnak, hogy információk ezrei, a megfelelő hatásfokot elérve, kihassanak cselekedeteinkre, azaz irányítsák életünket. Mindezt azzal a felkiáltással, hogy: így elérhetjük a szabadságot! Sztárok életét csodálva, belepillantva mindennapjaik minden egyes apró titkába, pletykalapokat forgatva, tökéletes külsővel, divatos sportokat űzve, az éttermekben magas borravalót hagyva, hitelekből fenntartva magunkat, egy pár millió forintos kocsi és egy 4 szobás ház kulcsával a zsebünkben, valamint egy hetvenezer forintos mobiltelefonnal a kezünkben, valamint egy valamire való notebookal a hónunk alatt mindenünk megvan, hogy nyugodtak lehessünk családunk és önmagunk biztonságával kapcsolatban és elégedetten, tiszta lelkiismerettel feküdhessünk esténként ágyba.
Persze, ha ez nem sikerül, az a mi hibánk, hiszen a feltételeink biztosítottak és biztos mi rontottunk el valamit. Mindez egy „egészséges” versenyszellemet szül bennünk, szinte már egymás ellen uszít bennünket és arra ösztönöz, hogy még többet birtokoljunk azokból a javakból, amit felkínálnak nekünk és tiszteljük azt, akinek ebből nagyobb tőkéje van. Arra tanít, hogy lelkiismeret-furdalás nélkül igényt tarthatunk egymás tulajdonára, és az élet lényege az anyagi világ kínálta élvezetforrások széles tárházának birtoklása. A szabadság eszményébe tartozik a végtelen erkölcsi nyitottság is és az az üzenet, hogy minél többet mutatunk magunkból és minél kihívóbbak vagyunk, annál egyszerűbben érvényesülhetünk.
Valójában a társadalmi színtér ezáltal egy hatalmas üzleti piaccá válik, ahol úgy tudunk minél többet profitálni, ha minél lazább erkölccsel és rámenős erőszakossággal „eladjuk” magunkat. Folyamatosan látszatszükségleteket kell kielégítenünk, amelyeket számunkra teremtettek és mindeközben szinte bármire rávehetnek, azzal a kijelentéssel, hogy nem kötelező semmi. Azonban fontos, hogy ki mit hisz. Aki lelki és szellemi igényeit máshogy nem képes kielégíteni, annak szüksége van egy hitrendszerre, ami mindezt pótolja és mindent meg is tesz, hogy hitének előírásait be is tartsa, igényeit kielégítse. Ennek érdekében önkéntelenül is elfogad mindent, ami egy kicsit is azt sugallja számára, hogy hihet valamiben. A média egyszerű, közvetlen megszólításokkal közeledik az emberek felé, akiket a benne való hit összeköt. Így álmodozhatnak és elhihetik, hogy számukra is elérhető egy ideális élet. Mivel a társadalomban is ennek hatásait látják visszatükröződni, így egy pozitív élménnyel megerősíteni látják álláspontjukat és ez nyugalommal és biztonsággal tölti el őket. Eközben viszont elterelődik figyelmük a valódi világ problémáiról, önmaguk valós igényeiről, kapcsolataik tartalmasságának felülvizsgálatáról, a figyelmes önelemzésről és ez számukra, de az őket befolyásolni igyekvők számára is nagyon jó. Így egy állandó körforgás alakul ki, mely függőségbe sodorja az embereket és eltávolítja őket önmaguktól és másoktól is. Kialakít valamiféle megfelelni akarást ennek a szemléletmódnak.
A média egy tudatalatti kapcsolati hálót alakít ki az emberek között, azonban logikátlan, meggondolatlan, ösztönös cselekvésekre buzdít és nincs is igazából olyan választási lehetőség, amely által másfelé indulhatnánk el, maximum annyi, hogy megpróbáljuk ezeket kizárni az életünkből. Például a TV műsorok unos-untalan zúdítják ránk a különböző sorozatokat, talk show-k sokaságát, az értéktelen és mondanivaló nélküli filmeket, amelyeket reklámok szakítanak félbe, szórakozási lehetőséget, melyek szintén gondolkodásunkra hatnak. Mindezt azért, mert nem ismerünk más alternatívát és elhisszük, hogy e körfolyamat egyedüli nyertesei csak mi lehetünk. De jobban belegondolva: mi hasznunk van belőle?
Szinay Balázs
Megjegyzés küldése