Mélyből jött kérdés
Van-e hova szaladnál a jajjal,
s akikért megfeszülnél, tudván,
véres kereszted, s lázforró
homlokod hűteni csak hajnal
hideg harmatgyöngye csordul
kimosva a beléd torzult rögöt,
hogy résén üldözd ki ördögöd...
Lennél-e gátja a gonosznak
ki áradón söpör, s áldozatból
nem marad csak példa,
amire néha ráhajolnak,
s emlékén egy csepp könnyel
tisztul szűz és a céda... Lennél-e
vert szögön görbülő fájdalom,
vagy űznéd magadtól e fájó
dicsőséget, tagadva a vállalt
utad, mely vérrel nyit sztrádát
a mennyei fénynek, tudván, álmát
gyom veri fel... Vállalnád-e a kínt,
hogy kint, s a bent összeérjen,
és sós cédatisztelgéssel kevert
véred vált meg barátot-ellenséget...
Lennél keresztálmú Krisztus?
Földi jövőnk
Bennem lázas szorongást szült a szűk téridő:
ha néha, vibrálva érint a fényes távol,
lázas zaklatásával a semmiből kijő,’
ébren szállok e furcsán rezgő délibábon.
Mögöttünk láttam utunk, hol rohanva futunk:
torz futásban, mint szab nekünk kényszeres irányt.
A fordulópontra már megtisztítva utunk,
fényes arcú szándékkal szárnyal tiszta imánk.
Múltunk gyatra részét, láttam már eltemetve
az önlángjától megperzselt sziklakő alatt,
súlyos tévedésünk vergődött földre ejtve,
belőle csak hamu s szálló kormos por maradt.
Új nászt ült velünk a teremtő égi erő,
nászajándékból, fűszerillatú Ég alatt
fénylőn tört a fojtott tudás belőlünk elő,
a végtelen csöndes lépteink alatt haladt.
Kolduskirály országa
…kőkerítés mögött
angol rózsaliget
körötte síron tutuló szél
mint kivert kutya
vonít munkás-igazságot...
... fönt ködpermetbe kábult
karácsonyi fények
lent aluljáró freskója
grefitivé nemesült
patinás szutyok
s morajjá tompult
a fönti világ --
kolduskirály
álmodni készül:
trónja karton
birtoka flaszter
--újkori hétszilvafa --
álmában meleg a műhely
esztergán csordul a bér
s illattal érinti fúróolaj:
oroszlánsörényén
ülnek mély pincefények...
... szoláron’ barnul a lágyék
szilikon-kebleket várja Hawaii
s rózsaszín buborék álmok
luxusrepülőn szállnak
a semmi felé…
Csönd fia
Andalgón ballagok
örök úton járó,
tisztító utamon
minden parázsló.
Hajnali hóharmat
hűtse le az arcom,
vágyakon lángoló
küzdelem a harcom.
Kísértőn intenek
utazó vándorlók,
vergődve röppenők,
hangosan álmodók.
Ballagok andalgón,
álmuk velem halad: --
Az orgia hangú
keselyűmadarak.
Csorduljon le rólam
a zűrös orgia!
Ha mind elolvad majd,
leszek a csönd fia.
Játék ajándék
Szóljon a szó úgy, mint az ajándék,
belőled hulló éltető permet,
reményt csorgó fényszívű szándék
s fogadd, mint játékos formáló rendet.
Játék ez veled, játék magammal,
hol szelíd, hol tűzlángú szavakkal.
Az elfojtott hang önvád lesz benned:
tudó hallgatás magába szorult
mikor gondolatot gyáva nemzett
s hallgató sírt szégyene koszorúz.
Játék ez veled, játék magammal,
hol szelíd, hol tűzlángú szavakkal.
Mézszínű szirupos áruló szók
szájból csorduló maró savak,
ajakról kígyózó ámító bók
vágyakat ölő hamis dal marad.
Játék ez veled, játék magammal,
hol szelíd, hol tűzlángú szavakkal.
Őszinte hang szól, a megtépázó:
-gyűrött éjszakák, fájó hajnalok-
forgácsröptük a benned visszhangzó
bántottan fuldokló elszálló jajok.
Játék ez veled, játék magammal,
hol szelíd, hol tűzlángú szavakkal.
Szálló forgács mögött lapuló tömb
őszinte szókból szilárdult alap,
jelemmé nemesült világló gömb.
Halkult zöngékből védő csöndfalak.
Játék ez veled, játék magammal,
hol szelíd, hol tűzlángú szavakkal.
Szó alkotó, romboló játéka: --
hízelgő nyúlós az őszinte farag.
Legyen e szavakkal neked ajándéka
termékeny öröm ne fájó harag!
Játék ez veled, játék magammal,
hol szelíd, hol tűzlángú szavakkal.
Megjegyzés küldése