ÚJ TARTALMAK

Elmúlás verspályázat - pályázati összefoglaló és eredményhirdetés

Az Elmúlás témájú verspályázatra összesen 103 pályamű érkezett.
A zsűritagok pontozásos rendszerrel bírálták el a beérkezett írásokat. Minden zsűritag az általa első helyezettnek jelölt írásra 3, a másodiknak 2, a harmadiknak pedig 1 pontot adhatott. Egy-egy zsűritag az első, második és harmadik helyezett versként több pályaművet is megnevezhetett, mivel a pontozási rendszer ezt lehetővé tette, elkerülve így azt, hogy valakinek például két, számára azonos értékű vers között kelljen választania, amikor jelölését leadja. A beérkezett 103 pályaműből így összesen 70 írás kapott pontot a zsűritagoktól, az 1-15 pontig terjedő pontskálán (az 5 zsűritagtól összesen 15 pont volt szerezhető egy írásra).

A zsűritagok által leadott szavazatok összesítése alapján így a pályázatot


Bíró Erika

Szorítás


című verse nyerte.
A nyertesnek ezúton is gratulálunk eredményéhez!
Alább közöljük az elbírálás szerinti első 3 helyezést elért, 5 pályázó és pályamű listáját.
A pontozásos rendszer alapján:


1. Bíró Erika - Szorítás
2. Kőrösi Sándor - Elhagyott temetők


A pontozásos rendszer alapján, holtversenyben:


3. Lancsák Zsófia - Elárvult hintaszék; Schmidt János - Időm érték; Fehér Csenge - Őszi révület
Az első, második és harmadik helyezettek pályaműve alább olvasható.




Bíró Erika - Szorítás

Szekrényedből
sötét, kopott kabát;
beszippantom múlt életed szagát.
Régi zakó:
vállad ívét hordja,
édesanyám
sírva átkarolja.
Fehér függöny,
napsugárszín falak,
ágy végében
apró, görnyedt alak.
Felriadok,
nincsen ágy, se függöny,
csak valami
szorítás mellünkön:
mire jó ez?
hova lesz így minden?
Hova járunk
emlékezni innen?


Kőrösi Sádor - Elhagyott temetők

Halottak csontjai szanaszét hevernek,
Elárvult sírokból őseink üzennek,
Furcsa suhogása hallatszik a szélnek,
Nyugtalan lelkeik nyugovóra térnek.

Lidércek lakhelye, halál palotája,
Ezerarcú népek egyforma hazája,
Feldúlt sírhantjaik most homályba nyúlnak,
Kifordult koponyák lábadhoz gurulnak.

Egy-két apró mécses alig- alig égett,
Valaki a múltból mégis idetévedt,
Sűrűn nőtt tövises bokrok közt keresgél,
Ráncokba gyúrt arcán keserű mosoly kél.

Szúette fejfákon van-e még felirat?
Leomlott kőhalom rejt-e még titkokat?
Gazdátlan földkupac fel-felsejlő ének,
Elhagyott temetők sírjai beszélnek.


Lancsák Zsófia - Elárvult hintaszék

/bevezetés/
Suhanva vesznek oda a napok…
Amit alkottál, a múltad egy darabja,
S jövőt ad a kezedbe.
Ne feledd: az idő az élet alapja,
Min hamar átlendítenek ítélő karok.

/parabola/
Oly magányosan ülsz székedben,
Mely fájdalmaktól belülről nyikorog,
S hintázik élet-halál között.
Majd elhalkulnak a megkopott hangok.
A tornácra már átható csend szökött,
A végzet fanyarul rád vigyorog.
Nevetését elfojtják a harangok.


Schmidt János - Időm érték

Léthomokórám fordul a kézben,
lélek a bába sors születik,
szép vonalakban rajz a tenyéren,
életem ívét Ő üzeni.
Szűz spirituszban gyűlik a minta,
még szivacsaggyal megtehetem,
kattog az inga, ritmusa ringat
serdül a testem felcsepered.

Fejben a gyémánt még csiszolódik,
épül a sármom, duzzad erőm,
bújik a mérték, hév szava lódít,
párom a vágyban szép szerető.
Társkeresésben nyílik az érték,
alkot a szellem nő a család,
új szerelemben szépül az érzék,
gyermekem arcán látom apám.

Életem ormán látszik a lényeg,
köd teli ösvény csak levezet,
friss levegőben tisztul a képem,
fűzfai vénám meghegyezem.
Serceg a tollam fontos a rajza,
i-re a pontot feltehetem,
harcban a kvarccal, küzdve a bajjal,
fordul előre évkerekem.

Hízik a dűne még üvegemben,
munka hevében test sebesül,
tetteim örvén megsüvegelnek,
sejtfalaimba vég települ.
Mély vonalakban ránc a tenyéren,
fényutam elfogy vár nyeremény,
fordul az óra isteni kézben
lelkem egy újabb szintre felér.


Fehér Csenge - Őszi révület

Ősz
Bússzin levelek hullanak
és kerengnek a légben

Állsz
Előtted az út
ölelnek és takarnak a fák

Figyelsz
Hogy simít a szél
megreszketnek a lombok

Hallgatsz
Hogy pendülnek a földön
holt gondolatok

Álmodsz
És lelkeddel rezdül
szíveddel dobban a táj

Kérsz
Te vagy és tied
a mindenség

Révülsz
És összekavarodnak múlt
álom és valóság

Látsz
Hogy időtlen ködbe merül
a távolság

Sejtesz
Hogy soha sem léteztél
Mindig leszel és voltál

És mégis elmúltál…


Az első helyezett nyereménye ismert, de emlékeztetőül olvasható a pályázati kiírásban:


A második és harmadik helyezettek írása folyóiratunk következő számában fog megjelenni, a nyertes mű mellett.




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes