Mára nem is érdekel annyira....
Valahogy lényegtelennek tűnik az idő múlása....
Nem tehetsz ellene semmit, akkor miért foglalkozol vele?
A napok telnek egymás után sorban, néha monoton egyhangúságban,
de ha szerencséd van, akkor történnek érdekes dolgok veled, vagy melletted, amit meglátsz.
Így kiemelkedik a hétköznapokból, különlegessé téve az emlékeidet ezzel.
Ritkán emlékszel olyan időre, amikor semmi érdemleges nem történik.
Ám az eseménydús napok valahogy benned élnek tovább.
S nem feltétlenül csak a jó dolgok.
Reményvesztett órák, amikor vigaszt nem találva zokogsz, magzat-pózba görnyedve az ágy ölében...
...hogy miért kellett akkor igent mondani. Jobb lett volna némának maradni.
Amikor rohantál szélsebesen, ereidben lüktető szívdobogással, hátra sem nézve - csak reménykedve, hogy már nem látnak Téged.
Reszkető végtagokkal, könnyes pillával állsz a telefon mellett, de az csak azért sem akar megcsörrenni, pedig él a vonal, megnézted legalább tucatszor.
Verejtékezve ébredsz visszatérő rémségekkel teli álmodból, és angyalok segítségéért könyörögsz, legyen ez az utolsó kép, mit szemed látott.
Emlékszel?
Persze, hogy emlékszel még.
Megélted.
Így utólag nem is olyan borzasztó, mint akkor volt.
Szörnyű dolgok, megemészthetetlen fájdalmak, de múló, halványuló emlék-képek, amit erővel el kellett löknöd magadból, hogy talpra állhass.
Sorolni lehetne a kellemetlen, kínos, bárgyú, szemtelen, kötekedő, kíméletlen stb. emlékeket..., fölöslegesen.
Így kellett lennie, tanultál abból a sok gennyes rémületből.
Kénytelen voltál tanulni, ha az Élet első leckéiből megbuktál.
Rég volt, azóta javítottál jegyeiden. Szorgalmasnak KELL maradni.
Élj a mának!
Élj a szép emlékekkel együtt!
Ne éld át a rosszat, ami elmúlt, de emlékezz rá halványan,
hogy értékelni tudd a pozitív emlékeid fontosságát!
Lazítsd el az elméd, amikor van néhány szabad perced.
Csodákra képes.
Halld meg a fűszál suttogását, a napsugarak csilingelő kacaját.
Lásd meg a felkelő hold vibráló udvarának varázslatos fényét.
Az illatozó tavaszi szellő bódító illatával telítsd el tüdődet...
Szakíts magadra is időt. Nézz magadba néha jó mélyen.
Bonts fel egy üveg finom vörösbort, gyújts megy egy szál gyertyát,
és ülj le a kandalló mellé egy kedvenc novellád társaságában.
Nyugalom.
Ebből nem lehet elég pillanat az életedben.
A baj, hogy a lehetőségét is elhalasztod néha.
Pedig milyen jó a tűz melegét érezni a bőrödön, a borpárát beszippantva orrodon,
hűs levének csiklandozását érezni torkodban, miközben a film pereg szemed előtt,
oly jó a történet... nemhiába imádott íróid egyikét olvasod.
...elrohanunk életünk mellett, nem megéljük azt....
Nem kell, nem is tudsz minden egyes alkalommal helyesen cselekedni, de ha már meglátod a hibát, ha észreveszed önmagadban a rosszat, az már egy új irány.
Jó úton haladsz a jó felé.
S hogyan képzeled az utadat a vég felé közeledve?
Nem tudni, melyik kanyar lesz az utolsó, amit, ha beveszel, akkor nem látod a következő elágazást. Zsákutcába kerülsz, ahonnan nincs kiút, nincs visszaút.
Ott ragadsz.
Örökre.
Nem szabad félned ezektől a kacskaringós utaktól, csak figyeld a jeleket.
Tanulj.
Fejlődj.
Ismerd meg önmagad.
Láss.
Hallj.
Soha nincs késő megváltozni.
Nem szabad úgy felfogni, hogy "így vesztem".
Ez nem igaz. Az csak a könnyebbik út.
Változtass!
Ne érdekeljen, ha a környezeted számodra nem tetsző pillantásokkal méreget.
Ez jó jel. Elindultál.
Kiléptél a tömegből.
Felismerted, felvállaltad önmagad, ami nagy lépés a jövődre való tekintettel.
Nyisd ki szemed, figyeld a hangokat, szagold, tapintsd az életet, élj, szeress élni.
Nem sok van hátra belőle, próbáld meg emlékezetessé tenni magadnak!
Boldog vagy.
Ennél fontosabb dolog nincs is talán, a sors kegyes hozzád mostanában.
Szerelem, barátok, család, békesség.
Mindened van, mire mások csak áhítoznak csupán. Ne légy elégedetlen, ne légy telhetetlen.
Minden vágyad nem valósulhat meg, de álmodozni kell, ami viszi napjaidat előre, hajt a hétköznapokban.
Ne gondolj arra, hogy ma-holnap ismét öregebb leszel egy évvel. Lélekben egy cserfes kislány maradsz, aki nagy szemekkel csodálkozik rá a világ apró csodáira!
Így fogsz meghalni, ezzel a gyermeki éneddel.
Ez vagy te.
Nemsokára kívánhatsz magadnak egy nyugodt, békés, boldog szülinapot.
Hátha teljesül...
Szabó Ildikó
Megjegyzés küldése