Súlyokat pakol a vállamra kérdezés nélkül, és nem foglalkozik vele, hogy lassan összeroppanok.
Sokak a politikát szidják, mások Istent.
Én egyiket sem.
Én csak szeretnék magammal tisztában lenni, megérteni, miért kellett épp ebbe a testbe születnem.
Miért kellett találkoznom emberekkel.
Segítenek a küldetésemben? (Ha van nekem olyan...) Vagy épp én segítenek nekik, hogy jobb, vagy könnyeb legyen ez az életük?
Segítenek a küldetésemben? (Ha van nekem olyan...) Vagy épp én segítenek nekik, hogy jobb, vagy könnyeb legyen ez az életük?
Szívesen forgatnék az idő kerekén a jövő felé, hogy ezekre fény derüljön. Szeretném világosat, érthetően látni az utamat, hogy minél tisztességesebben végigjárhassam minden fokát. Ha görnyedve is a súlyoktól, de végigmegyek.
Elkerülni nem lehet, és nem is akarom a sorsomat. Hiszem és vallom, hogy minden megélt kudarc megerősít szellemileg. Öntudatom lassan megtalálom, és egyre határozottabban, higgattabban tudok és merek fellépni az elveimért. Nem foglalkoztat többé, hogy ki mit gondol rólam, vagy a véleményemről. Nem érdekel, hogy a hátam mögött összesúgnak-e az emberek... Pletykáljanak, ha nincs jobb dolguk. Nekem ilyesmire nincs időm, se energiám, kedvem pedig végképp nincs hozzá...
Az élet úgy elröppen, hogy észre sem vesszük...
Olyan dolgok váltak fontossá a mindennapjainkban, amik valójában semmit nem jelentenek.
Tévé, internet, telefon előfizetők tömkelege árasztja el a környezetedet, akik zombiként belesüppednek egy virtuális életbe. Az itt hallott/látott dolgokról képesek órákat beszélgetni... de mit számítanak ezek?
Semmit.
Ami igazán fontos, elsétálnak mellette anélkül, hogy észrevennék. Hisz miért kell például azon rágódni, hogy holnap mit fog szólni a főnök, amikor beér a munkahelyre? Majd kiderül, amikor megérkezik. Ha higgadtan, nyugodtan végzed a munkád, akkor nem kell tartanod a holnaptól. Az, hogy harmóniában légy önmagaddal, a legfontosabbá kellene váljon, és minden más csak egy apró, elenyésző dologgá válik.
Anyagi gondok.
Kit nem érintenek manapság? Ha állandóan azon keseregsz, hogy milyen nehéz, és kilátástalan az életed, azzá is fog válni. Találd meg azt az utat, amit ismersz. Keresd meg magadban azokat az emlékeket, amik boldoggá tettek, és valósítsd meg újra őket. Ezekhez nem kell pénz. Egy ölelés, egy őszinte mosoly a szeretett családtagjaid felé pótolhatatlan, és elsöprő erőt sugároz. Gondolj bele: hányan vannal sokkal rosszabb helyzetben, mint Te! Ha így közelíted meg a dolgot, már nem is tűnik olyan vészesnek a saját helyzeted.
Nem kell mást tenni, csak a békére, és a magadban megtalált harmónia tovább építésére koncentrálni.
Ne akarj mindnenáron megfelelni másoknak! Önmagadnak felelj meg, ez legyen a célod!
Ne vállalj olyan feladatot, amihez nincs türelmed, vagy kedved, mert azt úgysem tudod a tőled telhető legjobb módon megoldani, csak amolyan ímmel-ámmal elvégzett valami lesz belőle.
Ne hagyj magadon fogást. Ha tudod magadról, hogy becsületes úton oldottad meg a rád szabott feladatot, akkor nincs mitől tartanod!
Önbizalom.
Önuralom.
Önértékelés.
Csak légy önmagad, és ne engedd, hogy a környezetedből érkező ingerek negatív kisugárzásait felvedd... peregjenek le rólad. Ne áltasd magad olyan célok elérésével, aminek nincs realitás alapja. Kis dolgokból is pozitív energiákhoz juthatsz, amik hatványozódnak benned, ha ügyesen észreveszed őket, és ezáltal a javadra tudod használni.
Légy boldog. Bármitől... bármikor... és mosolyoddal hozz zavarba mindenkit, aki besavanyodott, aki feladta, aki nem bízik, aki nem lát tovább a saját önsajnálatán.
Őszinte, tiszta szívedből jött mosolyod a legnagyobb fegyvered.
Használd!
Szabó Ildikó
Megjegyzés küldése