„ A műveltséget nem a gólya hozza!” – szögezi le egy eredetében ismeretlen idézet. De, ha nem ez az aranyos, hosszú csőrű madárka osztogatja, akkor honnan emelhetjük műveltségi szintünket egyre magasabb szintre? Vajon a mozik temérdek filmes (nem történelmi vagy dokumentumfilmek) választékának megtekintése segít hozzá minket? Vagy a szórakozás, a diszkók hangulata tágítja ismeretségi körünket? Lehet, sőt biztos, hogy van valami egyéb jelentőségük az önnön szórakoztatásnál, de talán nem ezek a legmegfelelőbb módszerek a kultúrkörünk bővítéséhez. A statisztikák szerint azonban, mégis ezek kerülnek a mai szürke, monoton hétköznapok középpontjába. De hova lettek a valóban gyönyörködtető és egyben tanító jellegű „szórakozási” lehetőségek? Hova tűntek a színházi előadások nyújtotta élmények utáni vágyakozás csirái az emberekből? Valóban csak a múlt világának voltak lényeges elemei? A válasz egyszerűbb, mint gondolnánk. Nem kell belebonyolódni hosszú eszmefuttatásokba, elég, ha az életet és a történéseket a maguk valójában látjuk és értékeljük.
A lehetőség adott, hiszen tucatnyi színvonalas színház van az országunkban, melyeknek előadásai kifogástalan témákat dolgoznak fel és kitűnő színészek játszák el a szerepeket. De az ember jelleméből adódóan: kinek a pap kinek a papné alapon ez nem kerül előtérbe. Sőt. A statisztikák eredményére és a tapasztalatokra támaszkodva kijelenthető, hogy nem játszik fontos szerepet egy mai, hétköznapi ember életében a színház és az ezt övező légkör. Hogy miért? Jó kérdés. Csak találgatni tudunk és megközelíteni a valós okokat.
Az egyik legfontosabb érv a mellett, hogy értéküket vesztették a mai világban a színházak, hogy a családok túl költségesnek tartják egy előadáson való részvételt. Elfogadható érv, hiszen valóban nem olcsó dolog, de belegondolva az élménybe máris nem kerülne sokba és még a családi összetartozás érzését is erősítené. Így kettő az egyben alapon sokkal többet nyerhetünk, mint veszíthetünk (jegy ár) vele.
Egy másik érv az érdektelenség jelenléte és befolyása. Nincs olyan szinten az emberek műveltsége (tisztelet a kivételnek), hogy vágyakozna az ilyesfajta művészet iránt. Tökéletesen elégedettek azzal, amit tudnak, nem is érdeklik őket újabb dolgok, szépségek, amelyekkel tudásanyagukat bővíthetnék. Könnyebb lustálkodni, tévét nézni és hasonló dolgokkal elütni a napot, mit elegánsan felöltözni és élvezni (és sok esetben azonosulni) az élményt és esetleg tanulni belőle.
Harmadik érvként pedig az időhiány is okolható. A mai világ csak a munkáról, pénzről szól megcsonkítva a valódi értékeket. Nem jut idő még egymásra és magunkra sem sokszor, nem még a színházi időtöltésre.
Persze mindig vannak kivételek, akik nem olvadnak bele ebbe a monotonitásba, de ők vannak kevesebben. Minden esetre egy cseppet sem bánhatják meg, hogy kihasználják a színház nyújtotta lehetőséget, hiszen több irányból is a javukat szolgálja ez a fajta „szórakozás”, időtöltés.
Sajnos ez a szörnyű kép mutatkozik meg a világban. A színházak lassan értéküket vesztik és tényleg a múlt lényegesen fontos részei maradnak.
De ennek valóban így kell történnie? Nem! A változás rajtunk múlik, és ez esetben a mi érdekünket is szolgálná egyben. Fel kell ébrednünk és nem eltaszítani magunktól a lehetőségeket, főleg, ha annak ilyen kellemes a formai megnyilvánulása. Lehet ellenkezni a többséggel szemben, bár ez valóban nehéz, de minden csak akarat kérdése.
Változtassunk, hogy változhassunk, mi és a világ is egyben!
Lőrincz Lejla
Megjegyzés küldése