ÚJ TARTALMAK

Perger Enikő - Ars poetica – gondolatok a műről - WEÖRES ESSZÉPÁLYÁZAT II. HELYEZETT



A négyéves lányomnak Weöres Sándor „gyermekverseit” olvasom fel. Szemlátomást élvezi. Később továbblapoznék, de gyermeki makacssággal csökönyösen ragaszkodik a Csiribirihez, a Bóbitához. A lányomnak fogalma sincs róla, hogy mi fán terem a „zabszalma” vagy „lajtorja”, abban sem vagyok biztos, hogy a galagonya bokor mivoltában tisztában lenne. Érzem, nem kifejezetten neki íródott. Mégis ismételjük, suttogjuk, énekeljük, szavaljuk, harsogjuk. Megszeretjük a verseket.
Milyen ősi bölcsesség birtokában van az a költő, aki meghódítja magának a gyermekeket? Kielemezhetjük, és sablonosan megállapíthatjuk, hogy Weöres Sándor egyedi módon ötvözi az ütemet, a népi hagyományt, a játékot, a titkot, a csodákról szóló ősi hiedelmeket. Úgy érzem ennél azért többről van itt szó. Mindezt azért tartom fontosnak az elején kidomborítani, mert ami az „Ars poetica” végső konzekvenciája, nevezetesen a maradandó alkotásának receptje, véleményem szerint bevált. Ezt a költeményt ugyanúgy megfogalmazhatták volna az ősi Egyiptomban piramisépítő költői is – ha lett volna kőműves bölcselő közöttük. A mű hiteles, és több, mint művészi hitvallás: életfilozófia és spirituális tanítás is egyben. A költő sokszínű életművében a néhány szavas, mégis magvas tartalmú játékverstől (Dob és tánc) a groteszk társadalomkritikán át (Majomország), az emberi természet és társadalom analíziséig (A teljesség felé c. verseskötet) az Ars Poetica c. vers iránymutató, esszenciális sűrítmény. Arra vezet rá, hogyan kell teljesebb, bölcsebb életet élni.
A vers a háttérbe szorított költő megalkuvást nem tűrő monológja, saját életművével kapcsolatban támasztott szigorú követelménye. Ugyanakkor, ha az első sorban szereplő „dalod” szót kicserélnénk az „életed” szóra már minden emberhez szól a tanítás: ne a talmi fénytől várd a boldogságod, emberlény alkotásod gondolat szikláját. Az első kérdés, ami felvetődik a vers boncolgatása során, a folyton változó fogalma. Szerintem ez a pillanatnyi siker. És ki az aki sikeres? Aki az élet bármely területén előtérben mozog. A személyiség egyéni teljesítményével együtt járó elismerés nem feltétlenül negatív. Hisz az okosok is az egyéniséggel, az egyediséggel magyarázzák a kivételes alkotásaikat. Ezzel a költő sem vitatkozik. A vers intelem: ne szolgálj bármi áron, mert abban a pillanatban, amikor feladtad önmagad, pártoskodsz, szószóló leszel, egyediséged díszeit érdemtelen filozófiára aggatod, hitelességed is megszűnik, munkásságod pillanatok alatt porrá és hamuvá lesz.
Nem tudom figyelmen kívül hagyni a politikai rendszert, amelyben a vers született. Nyílt titok, hogy akkoriban megrendelésre írtak, cenzúráztak. Agyagi ellenszolgáltatás csak annak járt, aki belépett a sorba. Nehéz választás: megélhetési művészként sikeresnek titulált szerepjátékot élni, vagy visszavonulni, az igazságot csöndben kimondva lázadni. Weöres Sándor személyétől messze állt a nyílt dac, ugyanakkor magában hordozott költői, emberi igényessége más utat választ, és ugyanezt tanácsolja a következő generációknak. Az elmúlt évtizedekben nem változott számottevően a helyzet. A tartalmas kultúra nem jut el mindenhová. Vagy megbuktatják, vagy fel sem emelik korunk bölcseit. Technikailag megoldható lenne, de a csatornákon (akár rádió, akár televízió) tudatosan lebutítják a mondanivalót. A cél: ne gondolkozz! Ha mégis, akkor ne a lelki fejlődéseden, hanem a holnap akadályain. Államtitkárok, miniszterek, írók, színészek, építészek emelkednek fel, majd buknak el, sekélyesek és okosak egyaránt. Jönnek újak. Feltalálóink idegen országokban alkotnak. Az ember lelki, szellemi fejlődését szolgáló tartalmas tudás perifériára szorul. Azt mondják nincs igény rá, nem gazdaságos, azt mondom igényt kell rá támasztani, gazdaságossági kritériummal pedig nem tudunk mérni, mert nem a pénz a mérték.
A vers mondanivalója a második versszakban bontakozik ki. Vonatkoztassunk most el a művészettől. A tehetséggel kevésbé megáldott emberek maradandó alkotása mi lesz? Mi az érték? Látszólag egyszerű a válasz: a pénz, a hatalom, az elismerés: az anyagi javak. Mi kellene, hogy legyen az érték: a család, a gyermek, az egymásra figyelés, a békesség. Ebben alkothatna a legegyszerűbb lélek is. Szerezhetne bárki örök dicsőséget: egy diófa elültetése már három generáció emlékezetét megalapozza. Az ember többre vágyik, mint pusztán életben maradni. Ha gyermeket nevelsz, önzésedet legyőzted. Már ebben is van valami többlet. Hogyan tudunk még többet adni? Legyél „emberfölötti”. Mondj le az egyéni sikerről a többiek javára. Mit jelent mindez a gyakorlatban? Taníts, segíts, védj, beszélj, dolgozz, gyógyíts mindenki javára! Tedd a munkád, de ne a saját hasznod legyen a motiváló erő! Rettentő nehezen megvalósítható. Egyrészt az embernek először a személyiségét, az Egot kellene legyőznie. Ez már önmagában hatalmas feladat: emberszeretet, akarat, kitartás, önfegyelem, egyensúlyérzék,hiteles tartalmú mondanivaló kell hozzá. Itt is, mint mindenben: keresd az egyensúlyt. Figyelj kifelé, ne add fel teljesen önmagadat, csak „nagy-költőséged”. Ha mindent teljesen alárendelnéd, mi maradna, ami szolgál?
Ha az Ego legyőzése megtörtént, akkor vívd meg a csatáidat a többi emberrel, hogy higgyék el: önzetlen vagy. Ez a nagyobb feladat. Erre senki sem számít. Ha valaki megpróbálja, kétkedés fogadja, az ember természeténél fogva az alattomosat feltételezi, mert a társadalomban élő ember állandó egzisztenciális félelemben él. A kudarc sokkal valószínűbb. Ha azonban meg lehet indokolni, észérvekkel alá lehet támasztani, egyszóval ideologizálni embertársaim és önmagam szolgálatát, akkor könnyebb az út. A mélyen vallásos emerről könnyebben feltételezik az önzetlenséget. A költő itt mégsem az Isten szót használja.
Ki a géniusz? A világot kigondoló, megalkotó, irányító energia. Isten. A költő világában egyetlen teremtő erő van. Minden egy. Az ami az embereket elválasztja, egyben össze is köti. Az emberi lét, az egymásra utaltság kovácsoló erő. Hát szolgáld ezt a teremtő erőt! Az Isten önmaga képére teremtette az embert. Az ember is csak egy porszem, ahogyan a sivatagban egy homokszem, mégis benne plántáltatott a végtelen isteni tudás is: a lélek. Figyelj tehát Önmagadra, Isten-géniusz mivoltodra, Embertásrsidra, Isten-géniusz mivoltukra, és légy tisztában azzal, hogy ebben az apró, törékeny emberi létben ott a végtelen alkotásának lehetősége. A hogyanra is megadja a választ: Figyelj befelé! Ott vannak az igék Benned! Csak ki kell nyújtani a kezed és megtalálod amit keresel. Itt a következő nagy buktató. Hogyan lehet jól figyelni a „lélek forró árján fénylő igékre”? Csöndben. A világon minden fontos dolog csöndben jön létre, vagy a csöndben változik. A levél csöndben nő, a télből csöndben lesz tavasz. Ahhoz, hogy az ember ne tévedjen önmagát és a világot illetően, időről időre vissza kell vonulnia csöndjébe, önmagába. Ennek a tudásnak a művészetét felejtettük el már nagyon régen. Mert mije van a ma emberének a legkevésbé? Ideje. Zaklatottan zakatolunk. Lehet gyorsan gondolkdodni? Milyen igéket kapunk el a folyóból, ha csak 15 percünk van. Tudunk tökéletesen önmagunkra figyelni? A sietség ránk telepedett, a menekülési útvonalakat mi magunk zártuk le életmódunkkal. De legyünk optimisták: ha néha sikerül akkor megkapjuk az Isteni parancsot: Légy figyelmes! Szeress! Vedd észre! Érezd át! Mosolyogj! Éld meg! Gondolkodj! Figyeld a folyót! Figyeld a tüzet! Figyeld meg a csillagokat! Tájékozódj! Olvass! Érezz! Bízz! Fogadd el! Bocsáss meg! Értékeld! Munkálkodj! Szerintem ezek azok az igék, amelyeket pillanatról pillanatra el-el kaphat az ember. Hogy mindezt hogyan tegye, azt már önmaga ki tudja találni. Az ember életében csak fölsejlenek a tanítások, aztán újra elvesznek az árban. Egyszóval élj tudatosabban! Sokkal több konfliktust, borzalmat, elkerülhetsz, ha érzed a földi élet próbatételei nem kizárólag téged érintenek, hanem az összes embert, akikkel élsz: a záróvizsgát csak együtt tehetitek le!
A tanácsot, a tanítást Weöres Sándortól elfogadhatjuk. A gyermekversek csak apró cikkszelete munkásságának, mégis tökéletesek. Ezrek szavalták azóta ezeket a ritmikus csodákat. A magyar zene gyöngyszemei  Sebő-együttes, Kalálka, Palya Bea) feldolgozásai ma is minduntalan visszanyúlnak Weöres Sándor kimeríthetetlen szépségű műveihez, új dallamot adva az Igéknek. Számomra hitles. Tanácsa gondolatokat ébresztő, szeretetre ösztönző, iránymutatásának logikája kikezdhetetlen, megvalósítása embert próbáló feladat, mégis megéri. Ő a példa rá.


Perger Enikő




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes