Tündér
Hallod a neszezést a
Fűzfás mélyén?
Az vagyok én.
Halk zizzenés
A ritkás közepén.
Látod a csillanást
Kék tavaknak partján?
Én voltam tán.
Ha nem vigyázol,
Holló hajad meghúzom ám.
Hallod a kacagást
A gyalogút végén?
Az voltam én.
Rejtőztem félve
Nádasok révén.
Láttad a fényeket
Kopár hegyek ormán?
Én voltam, lám.
Tábortüzem nem adott
Meleget jóformán.
Érzed, hogy néznek
A fenyvesek szélén?
Szaladj csak, kém.
Úgyis én nevetek
Majd a legvégén.
Elemzés:
Bodnár Bencze több verset is küldött számomra (szám szerint 4 db-ot). Ez azért jó, mert így hitelesebb képet nyerhetek költészetéről. Látható, hogy a Verselemzőben rendszerint egy vers kerül górcső alá egyszerre – akkor is, ha egy-egy szerző több művével tisztel meg. Ilyenkor én választom ki, hogy melyik kerüljön „boncolásra”. Bodnár Bencze legjobb verse a négyből számomra a Valaki nevet és a Fekete kert. A Valaki nevet az abszurdba-groteszkbe hajló nevető ember képének kiváló megjelenítéséért, a Fekete kert pedig élvezetesen végigvitt rímjátékáért, a szavaiért, a mesteri befejezettségéért.
Azonban a Tündér című verset választottam elemzésre, mert szándékom ezúttal is az, hogy kritikám segítse a szerzőt a „javulásban”.
A Tündérben azt érzem, hogy a gyengébb és a többre érdemes sorok váltakoznak benne. Aztán újra elolvasom, s látom, hogy mennyire próbál technikázni a rímekkel. Ekkor sokat nő a szememben. Pl. ormán-lám-jóformán. Maga a rímekkel való játék szándéka nagyon szimpatikus, ugyanakkor azt érzem, hogy olykor suta egy-egy rímhelyzet (pl. partján-tán-ám). Nem kifejezetten a rímekkel van probléma, mert a partján-tán-ám tiszta rím és asszonánc keveréke. Sokkal inkább azt érzem, hogy némely egymás mellé helyezett szó szorong a szomszédjától, élét veszti, sutává lesz (ahogy fentebb írtam):
Látod a csillanást
Kék tavaknak partján?
Én voltam tán.
Ha nem vigyázol,
Holló hajad meghúzom ám.
A „kék tavaknak partján” misztikus varázsát borzasztóan letöri az „én voltam tán” henyesége. Az a laza tán, amiről kiált, hogy a rím kedvéért lett odatéve. S hasonlóan erőltetettnek tűnik a szavak egymásmellettiségét nézve az „én voltam tán” – „holló hajad meghúzom ám”. Szóval összességében hullámzó ez a vers, egy jó iskola, hogy aztán megszülethessen a Fekete kert, amelyben nemcsak a rímek vannak helyükön, hanem az őket rejtő szavak is.
Antal József
Megjegyzés küldése