A téma
bevezetése:
A
Kisfaludy György által hangoztatott tézis, miszerint a létező összes anyag és annak
megfeleltethető antianyag egymást azonos hely-és pontok-béli megfeleltetéssel,
irdatlan sebességgel (másodpercenként tíz huszonkilencediken
hatványon) váltogatja, néhány további kérdést is felvethet. Ezeket megkíséreljük
könnyed, levelező formában tárgyalni, íme:
Kedves
barátom!
Az
anyag – antianyag témában írod, hogy annak ilyen felvezetése számodra teljesen
érthetetlen. Ezzel komolyan visszafogsz, kétségtelenül! Viszont ismered a reagálásomat
olyan dolgokban, amik merőben újak a számomra: nem tudom cáfolni, hát vidáman
és felelőtlenül gondolkodom róla. Esendőségemet bizonyítja, imponál a
föltételezés, hogy ez a két ellentett minőség milyen hihetetlen gyorsasággal
váltogatja egymást a szorosan vett(?) világunkban.
Több
irányban is elindulhatnánk, belefoghatnánk az anyag – antianyag – fekete lyuk
kapcsolat közelítő fejtegetésébe, esetleg helyhez kötöttséget firtatnánk valamiféle határeset figyelembe vételével. Ez
utóbbi egyáltalán nem újdonság, mivel a vallásoknál előszeretettel gondolunk
azok tájhoz – lásd Ígéret Földje -, esetleg a földi féltekékhez köthető
sajátosságaira.( Ne nevess ki, ilyen szezonális példám a Gyümölcsoltó
Boldogasszony ünnepe.)
De
térjünk vissza a kétarcú anyag rejtelmeihez. Nem biztos, hogy tévút a valami és
a semmi viszonya is. Igaz, a semmi és az antisemmi kapcsolat végképp nincsen
bevezetve; ámbár a semminek lesz most szerepe, ami nem semmi, ezt sietve
varrjuk el.
Az
egymás helyében történő, másodpercenként tíz a huszonkilencediken számú anyag –
antianyag minőségi váltásról már korábban sejtettük, hogy rendíthetetlen
működtetési feltétele a materiális világunknak, főképp a stabilitás dolgában.
Elvben ennek határt szabhatna mindazon helyek létezése, ahol nincs, nem fordul
elő klasszikus értelemben vett anyag. Ilyet máris mondhatunk: akármilyen
gyorsan váltogatja egymást az anyag és az antianyag, a törvény szerint nem
érintkezhetnek, mert akkor úgy semmisülnének meg, hogy közben hatalmas energia
szabadulna fel. Energia és semmi keletkezne. A nyilvánvalóan semmi akkor
tapasztalható, mikor elérkezik a citált periodikus minőségváltás, mert arról
már megállapítottuk, hogy ott nem lehet érintkezés. Ha ránézhetnénk erre a
kitüntetett pillanatra azt tapasztalnánk, hogy nincs Univerzum, helyesebben
tényleg semmi sincs, méghozzá sehol.
Ellenben
van ennek az ürességnek egy méltányosabb szerepe! Itt, és csak itt tölthető be
e rendszerünkbe a következő váltandó történések dupla eseményvalósága.
Ellentétes előjelű, egyenként végtelen tudatosságnak kell figyelembe vennie a
folyamatok - mikronnyi rövid (éppen befejeződő)- és makro - jövőbeni
hosszú távú, felosztott - változását, egyúttal az összes szabad akarat
csorbítatlan érvényesülését, valamint az ösztönvezérelt tetteket, az életjelenségeket,
mozgást, reakciókat, mindenestül. És ezt jó előre tudni.
(Ismét
találunk hitbéli csatlakozó pontot, például az eleve elrendelés gondolatának kényszerét.)
Ennek
a mérhetetlen információhalmaznak aztán tényleg képtelenség fölfogni a számosságát.
Eközben nincs megengedve semmilyen üzemzavar, téves teremtés. Saját szellemi
adottságaink logikája mentén még ezen felül le kéne futtatnunk az összes
betáplált jövendőbeli egyetemes tényszerűség helyességét, a megadott
másodpercenként nagyobb, mint tíz az ötvennyolcadikon hatvány szerinti gyakorisággal.
Ha mégis létezne időben felismert hiba, abban az információs és antiinformációs
anyagokat csoportosító előkészületi állapotban - a köztes momentumban - semmisítenék
meg egymást, és ez az energia-dús korrekciós folyamat kumulatív erővel tágítaná(?)
az Univerzumot. Ha netán kíváncsiak vagyunk a hibaszázalék nagyságára, akkor
arra a tágulás mértékével és a számszerűsített gyakoriság (anyag, antianyag
váltakozása) arányba állításával lehetne következtetni.
Most
erről ennyit, megköszönöm a türelmedet!
Meyer
József
Megjegyzés küldése