ÚJ TARTALMAK

Hrabovszki Diána versei - ígéretek; bezárták a holdakat



ígéretek

mindig.
suttogta, dalolta, mesélte:
mindig.
benne életem, ettem, növekedtem.
mindig.
őt álmodtam, mikor még
nem ismertem más arcot.
mindig,
hazudta,
mindig.
aztán mikor ő is elhagyott,
aki azt ígérte,
mindig,
kerestem mást, akinek
én ígérhetek.
és
lüktettem, remegtem, dadogtam:
mindig.
és én csak ennyit
kértem cserébe,
és ő is
szavalta, zenélte,
hogy: mindig.
de ez a mindig sem tartott soká.
és akkor azt hittem
én nem tudom, mit jelent a szó.
mert  úgy tudtam, ez valami
fel nem bontható
meg nem törhető,
örökkévaló.
ígéretnek hívják azt a
hazugságot,
ami képes a szeretetet
haraggá konvertálni.
ez az, ami nem múlik el.
ami elbizonytalanít,
ha szeretni kell,
és ordít, tombol, éget,
mindig.


bezárták a holdakat

mikor az első holdat bezárták
gyászolni kezdett minden élő és halott
mert az első hold volt az igazi
isten első felborított lábasa
és mikor az első holdat bezárták
kinyílt valami borzasztó kapu
valahol az ég és föld között
és bejöttek rajta mindenféle
részeges szivárványok
és embernek öltözött színek
és enni kezdtek a gyászolókból

aztán bezárták a második holdat
és mert a második hold kevesebb fényt adott
alig vette észre valaki
csak azok szenvedtek tőle
akik ittak a bornak keresztelt vérből
és mikor bezárták a második holdat is
ők mind futni kezdtek valami elől
egymást taposták és őrjöngtek
és borzalmasabbnál borzalmasabb zenék
hallatszódtak a háttérből
és az emberarcú szivárványok
másnapos fejfájásra panaszkodtak

mikor a harmadik holdat bezárták
minden emberarcú kijózanodott
a még épen maradt élőlények
felébredtek éjjel kettőkor
lenéztek az omladozó utcákra
és pakolni kezdtek hatalmas zsákokba
és cipelték magukkal a holmijukat
és a gyerekeik közben kíváncsiságból
közel mentek az emberarcú szivárványokhoz
és akkor nagyon sötét lett
és sikítások hallatszottak minden felől
és a felnőttek inkább elmenekültek




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes