A világ halad (MértÉkek ciklus 2015.)
napszelek
szállnak felém
és ultraibolyák
virítnak kertem alatt
utolsót koccan
még két fogsor
összeszorulva de
a világ halad
tovább forogva
egyazon test körül
erőltetetten
a
szeretet-szerelem tengelye elmozdult
és Istenek
ereszkednek a felhők közül
betölthetetlen
a rutin
ma is – mindig
ugyanaz
bújócskát
játszunk és csendkirályt
a férfi végül
elmegy
míg a nő marad
végtelen vízben
mozdulatlan sirály
a nő akar és
szeretne
ám fél
még nem érti mit
és mikor tehet
és nem érdekli
nem tanulja hogy milyen
amikor – a férfi
igazán – szeret
Bűn volt
Én vagyok a
Holnap:
a lélek,
amelyet Isten
bőrbe zárt,
és bőröndbe
gyömöszölve
adott neki
kórságot:
himlőt,
kolerát,
leprát,
majd hitet.
Én vagyok a
Holnap,
s tudom azt is,
ki érti meg.
Számuk, nevük
tudom mind,
kik le fognak
köpni,
s egyszer
ráébred Isten is,
hogy bűn volt
egy ilyen lelket
húsba kötni.
Egyszer, talán (Ragyogás ciklus 2015.)
Mondd, most
melyik szívben létezik lakod?
Az éjszakák ott
is oly csöndesek?
Néhanap belül
még lángol alakod,
És ráncaim
hangodtól fényesek.
Táncot jár
bennem, míg magam vagyok
A szótlan idő, s
fogatlan képzetek,
Összemosódnak
szép és csúf napok,
S borzolnak
lélegzetvételnyi szelek.
Kacérkodik velem
az út, ha járok,
Halkan suttognak
a Duna-parti fák,
Szerenádot
adnak, amíg várok
Édes illatokkal
tűnt ibolyák.
Százszor szebb
vagy így, egy emlék gyanánt,
És százszorszép
leszel egyszer, talán.
Valakinek.
Égni volna jó (Kurvák és Partyzánok ciklus 1996-2015.)
Parancsra
mozdulunk, vagy vágyra…
A magunk
választotta út homálya
oson szorosan
mögöttünk muszáj-lidércként:
a Felednivaló!
Csak azért is
csöng,
magába zár
ércként,
és végre
lélekkohókban égni volna jó.
Megjegyzés küldése