elcsábított hogy beleforgasson
magamba
Salvador-Dalí-mázba forgasson
engemmé tett az isteni NŐ
óriási négyzetrácsos lapáton
párzó kések voltunk szeretők
sikolyokra hasadt a hajnal
s mikor lefutottunk a partra
meztelenségünkkel
összekaristoltuk
az álszent halászfalut
egy kavicsra álltam
visszahajtogatott szárnyaim
kibontottam
emelkedésem képe bennem
tükröződött
könnyű tollak asszonyom érintései
suhogtak
szálltam
Port Lligat
6 de junio de 1929
*
ma megpróbáltam verset írni
miközben Gala körbe-lüktetett
betűket róttam szoknyaszélre
A-tól Z-ig néztem
körhintaszékeket
még alig volt hajnal ám délután
lett
mert az piroslón izzik
(asszonytenyér)
és azon másként sülnek a napi
tervek
(az állvány földőlt a vászon
fehér)
s én néztem amint pillái lehunyva
(válla csípője combja hogy
mondjam el)
aludt elomlón mint ki beleunva
a kéjbe párnák békés völgyében
pihen
mint aki nem akar mást csak
szenderegni
testünk-pattintotta ős-szikrák
alatt
éppen a spalettát próbáltam résre
nyitni
mikor Gala ismét átfonta nyakamat
Port Lligat
7 de junio de 1929
*
nagy kék és általános
hetek után tegnap
a kikötőben három tervem kihajózott
nem tudom visszatérnek-e az útról
(pedig a tenger is az én ötletem
volt)
most távoli sirály röptéből engem
aláz egy részeg augur
miközben nekidőlök a sziklának
melyet belülről Jézus próbál Máté
evangéliumába lökni
dőlök
furcsa nem emberi szögben látod
ez az
ami leírva is elég hülyén néz ki
90 fokos élet
Port Lligat
8 de junio de 1929
*
jégeső vagyok
mit sem használ ellenem esernyőm
hiszen saját zuhanásom tovább
darabol
apró meghatározhatatlan
részletekben hullok
s ki látja mindezt ebben az
éjszakában
mikor denevérek Top Secret röpte
is
kifecseghető
Port Lligat
9 de junio de 1929
*
Anyám
ki tudja mikor és hol
épít mólót és nem hidat
jaj
én én a Te égre-tárt
tenyeredből hullottam ide
a Te kétségbeesett fohászod
vagyok mit velem kértél értem
hogy fogaskerék legyek
mások egyszeregyre-járó
égostromló gépezetében
jaj
Anyám mégis szögletes kerék
lettem
idegen nékem a gurulás szállok
Anyám hús-vér-por vagyok
a mindennapi szélvészek közepette
ne imádkozz értem Anyám mert
gyönge vagyok és meghalnék
összekulcsolt kezeid satujában
látod itt van nékem a
másához-hűtlen
asszony kinek az öle tűz és szava
lajtorja önnön padlásom előtt
Port Lligat
10 de junio de 1929
*
tegnap a játszótéren
(mozi helyett oda járunk)
órákig néztem amint
le-föl le-föl lágyan
Voltaire vigyora libikókázott
Gala mosolyával
s bár a nappalt piros téglákkal
a délután már befalazta
mégis ablak nyílt az égre
a csönd hóna alól kigördült
egy csillag s mint 1929 éve
fölsírt a Csecsemő
József bennem esett térdre
ma mégis tépőfogakat festettem
a bárány tekintetébe
Port Lligat
11 de junio de 1929
Megjegyzés küldése