ÚJ TARTALMAK

Serfőző Attila versei - Úgy kerestelek; Több vagy; Páncélcsönd; Őszelő




Úgy kerestelek

Úgy kerestelek,
ahogy lámpafénye kutat
az irgalmatlan térben,
mint kagyló húsába rejtőzködőt,
akár Szu-Csong herceg a nőt.

Kacskaringós folyó mentén
követtelek,
zivataros határokon át,
fény is miattad lettem,
s érted akasztottam igát.


Több vagy

Nem vagy enyém,
de a magadé sem,
égbe cikázó angyal  tán (?)  
Tilos, az elérhetetlen
könnyező magány.

Testem virraszt, míg álmodom
a melletted ködét,
körülleng feszes illatod,
a bénának hitt csend
mellembe harapott.


Páncélcsönd

Ha nincs rólad hírem,
nem remélem a volt illatát,
s  áthangolt zongorák
ujjrendje másolódik bennem.
Ha nem hallok felőled,
oda minden remény,
lelkemben szótlanul botorkál a sötét,
és a fény.


Őszelő

Ólom fénnyel érkezik a reggel,
mulandó, üres szavakat suttog,
majd elillan büszke kerekekkel,
a házak mögött falevél csattog.

Röggé tapad a csillogó szél is,
utcánk végéig bukdácsol,
hamuszürke az ég,
hamarosan vihart ácsol.




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes