Úgy kerestelek
Úgy kerestelek,
ahogy lámpafénye kutat
az irgalmatlan térben,
mint kagyló húsába rejtőzködőt,
akár Szu-Csong herceg a nőt.
Kacskaringós folyó mentén
követtelek,
zivataros határokon át,
fény is miattad lettem,
s érted akasztottam igát.
Több vagy
Nem vagy enyém,
de a magadé sem,
égbe cikázó angyal tán (?)
Tilos, az elérhetetlen
könnyező magány.
Testem virraszt, míg álmodom
a melletted ködét,
körülleng feszes illatod,
a bénának hitt csend
mellembe
harapott.
Páncélcsönd
Ha nincs rólad hírem,
nem remélem a volt illatát,
s áthangolt zongorák
ujjrendje másolódik bennem.
Ha nem hallok felőled,
oda minden remény,
lelkemben szótlanul botorkál a sötét,
és a fény.
Őszelő
Ólom fénnyel érkezik a reggel,
mulandó, üres szavakat suttog,
majd elillan büszke kerekekkel,
a házak mögött falevél csattog.
Röggé tapad a csillogó szél is,
utcánk végéig bukdácsol,
hamuszürke az ég,
hamarosan
vihart ácsol.
Megjegyzés küldése