Közhely
Mindenki számára érthető,
kapcsolatteremtésre és kapcsolattartásra egyaránt alkalmas. Esélyt ad arra,
hogy az ember lelkiismeret furdalás nélkül fennmaradjon. Közhelyekben
gondolkodni egy biztos praktika mely lehetővé teszi, hogy a neurózist elkerüljük.
Önszuggesztiós gyógymódja abban áll, hogy a kiüresedett szavakat ismételni
kell, és minden a legnagyobb rendben lesz. Technikája: a konfliktusokat és
kiismerhetetlen érzelmeket közhelyszérűsíteni, majd azt a tudatba átemelni
anélkül, hogy a fekély jelenvalóságát kellene tudatosítani. Olvasson bárki is
Emile Ciorant, és a zsigerein a hideg futkorászik. Mert közhely ugyan, hogy
egyszer mindenki meghal, de ha valaha is az ember átérzi a megsemmisülés
ijesztő közelségét, e közhely félelmetes drámaiságát letagadni nem tudja.
Éltető ereje
abban áll, hogy megkerülve a dolgok személyes és specifikus jellegét
általánosít, vagyis elken.
***
Döntéshozatal és politika
A döntéshozatalok nehézségeik
ellenére –tekintettel az alternatívák etikailag korlátozott mivoltára – a
„vagy-vagy” kérdésére redukálhatók. Ez akkor érhető leginkább tetten, amikor
élet és halál között kell választani úgy, hogy az ember közben tiszta maradjon.
A „vagy-vagy” kérdése az igen-nem, a VÁLLALOM vagy NEM között dől el. A többi
válasz menekvés a válasz elől és a politika hatáskörébe tartozik, már amennyire
ott az ember kötelességszerűen műveli.
Ennyi, amit
politikusainkról és a szófűzés mesés vívmányairól elmondhatok.
***
Neurózis
Egyes hiteles személyek szerint a
világ a feje tetején áll. Más szintén hiteles személyek véleménye, hogy most
sikerült elérni azt a magaslatot, mely szerint az ember azzá válhat, ami
valójában is volt, mindennemű szakrális és babonás sallang nélkül. Ez az
önállóan és tudatosan gondolkodó racionális lény immár messzemenően meghaladta
az animisztikus gondolkodás bűvkörébe fogvatartott őseit és ez megnyitotta az
utat a szabadság felé. Függetlenítette magát az ördögök és istenek zavaró
jelenlététől, kijelölve helyüket a mesék és mitológiák birodalmában, és mint a
történelmi fejlődés kulturális termékét a könyvespolcokra űzte őket. A dolgot
egyszer és mindenkorra megoldottnak tekintette. Az eredmény nemhogy meglepő,
hanem egyenesen ijesztő. Ijesztő, mégpedig azért, mert rá kellett döbbennie
arra, hogy a feltételezett pneumatikus erők megléte nélkül egyetlen emberi
tulajdonsága a neurózisa maradt. Mégpedig az a neurózis, melynek okát Isten és
Ördög kettősségében vélték felfedezni. Csakhogy mindeddig a felelősségen Isten,
Ember és Ördög egyaránt osztozott, most pedig az emberre szakadt egész
súlyával, mint ahogy a dolgok kiismerhetetlen szövevényét eddig e három minőség
által értelmezni lehetett, most viszont teljes a káosz. A világ maradt olyan,
amilyen; az ember viszonyulása változott meg a világhoz, oly módon, hogy
felfüggesztve transzcendentális kapcsolódását a lét megmagyarázhatatlan
jelenvalóságához, nem maradt számára más, mint a világtól való elidegenedés
sivár üressége, a szorongás, elveszettség és halálfélelem gyötrő igézetével.
***
Morál
Hajlamosak vagyunk feltételezni,
hogy kétféle morál van: egy örökérvényű és egy történeti. Az előbbit
szakrálisnak is nevezhetnénk, az utóbbit egy adott társadalom követelményeinek megfelelően
közmorálnak is nevezhetnénk, mint ahogy nevezik is. (Újabban felvetődött, hogy
létezik politikai morál is. Ez azonos a közmorállal, mert a társadalom
mindenkori elvárásának igyekszik megfelelni.) Manapság morálról beszélni
olyasvalami, ami senkire sem vonatkozik, és ha nem volna rendőrség és
igazságszolgáltatás, hogy a látszatot fenntartsák, és kirívó esetekben - amikor
a hazudozás képessége nem éri el a követelmények szintjét – befenyítsenek,
megszűnne lenni. Mint ahogy nincs is, mert ott, hol erőszak honol morálról
beszélni abszurdum. Morál ott van, hol szabadság van, és szabadság csak ott
lehet, hol az emberek megértik egymást. A szeretet nem követel, és nem
ítélkezik ezért az, aki szeretetben él egyszerre morális és szabad.
***
A szent
A megsértett hiuság, hogy meg
kell halni, az embert szenté teheti. Szentnek lenni ez esetben annyi, mint
lázadni Isten törvényei ellen. Ha már meg kell semmisülni, és a világtól meg
kell válni, akkor inkább ne legyen semmi, szűnjön meg minden és mindenki. Amikor
az ember a világból sértetten visszavonul, és elmagányosodva otthagy mindent és
mindenkit, hogy életét önző módon egyedül élje meg, akkor valójában a krisztusi
példamutatás ellen cselekszik.
Aki a világot
megtagadja, Istent tagadja meg, még ha oly becses kolostori visszavonultságban
is teszi azt.
***
Életvíz
Ha látod a fényben az árnyékot, a
színben a tónust, és a hosszúlábú nőben a sétáló csontvázat elmondhatod, hogy
eljutottál a dolgok külső ismeretéhez. Ha zsigereiddel hallod a zenét, és
értelmezni tudod a víz csobogását, a madárcsicsergés szomorkás nyáresti dalát,
akkor valamivel mélyebbre jutottál. Ha a létezés közvetlen valóságát akarod
megragadni, talán az a legnehezebb. A „lenni, vagy nem lenni” kérdése, amikor
nem látsz, nem hallasz, csak érzed a dolgok lényegét egyszerre átitatva tested
és lelked a mindenhatóság és elveszettség, az örökkévalóság és pillanat
keserédes nektárjával.
Vajon az
alkímia életvize nem ez a keserédes folyadék-e, melyre évezredek óta áhítozunk,
és melynek nap, mint nap részesei lehetünk?
Kertész Márton
Megjegyzés küldése