ÚJ TARTALMAK

Szinay Balázs - Egysorosok

Szeretődből lettem magzatod, mi leélte pillantásodban életét.

***

Bánat viharába szakadt halk sejtés, melyen át bolygód közepébe estem.

***

Tekints rám váratlan, hogy a véletlennek sorsa legyen!

***

Csillagjegyeket adsz a szavaknak.

***

Mikor ajkaid közé szorítod gondolataim, elkészül az érzés.

***

Szíved viasza ráégett estémre, így lettem én híd, gyönyöreid és kínod közt.

***

Az vagy nekem, mi Verlaine-ből vált volna, ha Rimbaud-vá lesz.

***

Észrevétlen kezekkel érinteni, bujkált szemeket.

***

Az idő nem kutathatja összetört darabjaid, a felejtés is engem hibáztat!

***

Sápadt jajszavad vére a Nap, a tánc.

***

Üzenet nélkül őrjöng a lelki futár.

***

Özvegy kinccsel fizet a táj.

***

Éhes vacsorát ad egy szerelmes száj.

***

Szavakat tolmácsol a fény, odvas emlék bontja a lázat.

***

Meghalt az ajtó, bezárták és fáj.

***

Szállóigék füstjét szórja a cigaretta.

***

Megfagyott parton csodálva a Napot, reped hangtalan a táj.

***

A szépség a kultúra építészete lelkünk évszázadaiban.

***

A város a talaj az ég lába alatt.

***

A küzdelem a miért alapjaira épül.

***

Gyalog száll az álom.

***

Emlékek részleteinek cigarettájára gyújt szívem.

***

Szó szót követ el.

***

Befodrozódva kucorog a bajtincs.

***

(Köz)ön(y)megvalósítás?

***

Odateszem magam, semmit teszek.

***

Zárszavam nem nyitja lakatos. Kulcskérdés!

***

Pörgök. A szoba sem áll, velem szóba sem áll.

***

Nyugtalan a befejezetlen ég.

***

Tétlenségébe belesápad a teremtés.




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes