Bátai Tibor versei: Fej, írás; Ködök seborvosaira; Tetten érve; Vetítés

Fej, írás

Fej: Gombold helyére

azt a mellényt, ha tényleg közös! Kezdetnek

az is megteszi, hogy empátia helyett

nem értetlenkedsz szánt szándékkal. Nyomd már le

a kilincset, másként nem kerülhetsz beljebb.

Kívülről beszólni soha nem szül jó vért.

Színt vallva érvényesebben változtathatsz

árnyalaton. A sajátodon is, akár.

Ám ne hidd, hogy olvashatsz gondolatokban;

szemekből is csak, ha már bizalmat nyertél.

Lásd be, és fenntartás nélkül otthon lehetsz.

Rajtad áll, vendégként akarsz-e maradni

vagy csatlakozol. Ne feledd a gombokat!

Írás: Kívül, belül

Kívülről szól be, s ha

a 'miért onnan?'-t kérded,

kötekedő leszel,

míg ő belül sértett.

Veled lenne belül,

és kívül is maradna.

Belül sok vagy neki,

kívül letagadja.

Érteni sem akar,

de vádol, mert nem érted:

csakis érted nem ért

ő, a meg nem értett.

Ködök seborvosaira

Ad notam Latinovits Zoltán: Ködszurkáló

Miféle chirurgus buzgalom

terjed itt közöttünk,

hogy már valahány oldalon

seregnyi felcser kész összevarrni

– ne leskelődne rajtuk illetéktelen

a zavarba ejtő múltra senki –

megszurkált ködök sebeit?

Szeplőtlenséget mímelők kórusa

tagadná konokul a tényt,

miként lehetett érte

és nevében szólva

végül bontani

szorosra zárt sorokon túl

magát a rendet —

éppen így lesz módja

az ellen-karnak

(bírálva is csak: óvták–védték)

pirulás nélkül zengeni

önnön dicséretét.

Rejti hát szem elől

hibátlanul sűrű homály

ŐKET,

kik valóban

a magasba álmodott hazáért

ügynököltek, bátran konspirálva

bár a hatalommal is.

Stallumot viselők és közrendűek

– mi mindnyájan –,

ama árkok partjain!

Meglehet, jussunk csupán

a késdobáló jelen,

ám a ködbombák

egyszer elfogynak végleg,

s a történet – kell, hogy reméljük –

véget nem e korcs-

mában ér!

Tetten érve

Tarts egyensúlyt a penge élén, másként
esélytelen leszel. Részes vagy benne;
panaszod blöff. Aki belegányolt, nem
hivatkozhat többé a jótállásra.
Pontosan tudod, önmagadon ejtesz
csorbát, ám még sincs merszed kimaradni
a sorból. Hiába igaz, hogy másként
nem lehet, kifogásnak is harmatos,
mentségnek pedig egyenesen csapda,
amelyből sosem fogsz kikeveredni.
A helyesen dekódolt áteredő
valóságába helyezkedve juthatsz
mértékhez, hogy kizárj mértéken túli
pólusokat: a tetten értség abszurd
tagadását és a tévképzetet, hogy
kiküszöbölhető nembéliséged
immanens fogyatéka. Nincs értelmes
lázadás, amikor épp a mindenség
próbálkozik puccsal. ”Reddite quae
sunt Caesaris, Caesari, et quae sunt
Dei, Deo”. Maradj a penge élén!

Vetítés

Ad notam Jancsó Miklós: Ede megevé ebédem – Szentenciák

Először tényleg úgy tűnik, nyakló nélkül
nyomatják, bele a vakvilágba. Mintha
csupán önmagukról adnának föl rejtvényt,
megfejthetetlent. Nincs benne semmi rendszer,

figyelmeztetnek többször is; élvezik, hogy
zavarba hoznak. Add csak föl – provokálják
kéjesen önérzetem –, úgy sem vagy képes
tetten érni. Csak te válogathatod ki

blöffök közül az érvényeset magadnak —
feszítik tovább a húrt. Persze, ha elég
spiritusz van benned, vigyorognak sokat-
mondón, hogy – látván lankadásom – kitartást

öntsenek belém. Ne keress fogódzókat,
szólítanak föl, kövess inkább szabályon
és konvención túlra. Felkutathatnánk
egy élhetőbb hazát, ha velünk tartasz, ott

biztosan nem kérnek számon rajtad semmit.
Neked kell döntened, alkalmas vagy-e rá —
jönnek elő a farbával. Elsiettük,
állapítják meg, elnézőn sajnálkozva

ódzkodásomon. Még nem értél meg hozzánk —
teszik hozzá szinte biztatóan; most nem
akarnak lekezelőnek tűnni. Azért
rajtad leszünk! — ígérik még elmenőben.

Oszdd meg: