– Csrrrrr... Csrrrrr... Csrrrrr... Tessék, Juhász-antikvitás!
– Jónapot kívánok! Kal Andor vagyok, és most olvasom itt a szórólapban, hogy ELADÓ! Alatta pedig egy telefonszám, és más semmi. Jó helyen érdeklődöm?
– Persze, hiszen tényleg minden eladó!
– És megmondaná hogy mi? A páromnak szeretnék valami értékeset, és egyedit...
– Amit csak akar... különben a lányom is eladó!
– Ezt hogy érti???
– Úgy, hogy van itt az alagsorban pár berendezett kuckó, és az egyikben üzletelget. Imádják a kuncsaftjai!
– Mi a profilja?
– Főleg az amfóra, de bármit lehet nála kapni...
– Órákat is árul?
– Hogyne, mostanában azzal keresi meg a napi betevőjét!
– Ne mondja!
– De nem árt, ha előre bejelentkezik nála, azaz nálam, mert egyszerre csak egy vendéget fogad!
– Miért???
– Mert tavaly ketten is kértek tőle egy-egy értékes Pásztor-órát, de aztán az egyik fizetés nélkül távozott.
– Hogyhogy???
– Hát úgy, hogy amikor már őt kielégítette, de még a másikkal nem végzett, addig az első lelépett! Azóta csak rajtam keresztül lehet hozzá bejutni annak, aki valamit akar tőle...
– Hogyan???
– Kér tőlem időpontot, és ha én úgy látom belefér, akkor beengedem, ezek után pedig azt kíván tőle, amit csak akar!
– Hűha!
– Természetesen a sorszámért előleget kell letennie, amit majd a lányom beszámít, és levonja a végösszegből!
– Ezt nem értem...
– Nézze, nekem is meg kell élnem valamiből, ezért a lányom minden kuncsaftja után százalékot fizet.
– Mennyit?
– Attól függ, miben egyeznek meg! Cirka tíz percentet.
– Ez felháborító!
– Én is mondtam neki, de nem ad többet!
– Az a felháborító, hogy kihasználja a lányát!
– Én??? Dehát én vagyok az atyja! Az a legkevesebb, hogy most, amikor már jól megy neki, visszaad valamit abból, amire véres verejtékkel megtanítottam!
– Maga most viccel???
– Eszem ágában sincs! De amióta meghalt az édesanyja, neki kell becsábítani az érdeklődőket.
– Miért, talán a kedves neje is üzletelt?
– Naná! Legtöbbször estefelé, mert sötétben nagyobb volt rá a kereslet.
– Éjszaka is???
– Én is csodálkoztam rajta, de a statisztikánk nem hazudik. Egyszerűen délutántól nagyobb a költekezési vágy, és ha egy potenciális jelöltnek olyankor van rá gusztusa, hát illik a kedvébe járni.
– Elképesztő!
– Nekem is az a véleményem, de első az üzlet! Amióta szegénykém eltávozott, muszáj volt valakinek az örökébe lépnie. Én ugye nem tehettem, maradt a lányom.
– Ez mikor történt?
– Múlt hónapban volt tizenkét éve! Azóta a lányom űzi az ipart...
– Ha nem titok, hány éves most a lánya?
– Jövőre lesz húsz!
– Csak nem azt akarja mondani, hogy hét évesen már árulta?
– De, pontosan azt! Anyja vére, különben is elég könnyű volt beletanulnia, hiszen már ötévesen ott lebzselt mellette. Nekem mindössze annyi dolgom volt, hogy kitágítsam a látókörét...
– Ez döbbenetes!
– Nem volt választásom. Ha ismerte volna a nejem, maga sem tehetett volna mást!
– Szóhoz sem jutok!
– Hát én se juthattam a mellett a sárkány mellett szóhoz, de annak már szerencsére vége!
– Hogy beszélhet így a megboldogultról?!
– Maga tán örült volna, ha mindig ugráltatják? Ide állj, oda állj, ide tedd, oda tedd, nem jól csinálod te szerencsétlen, még be sem tudod jól állítani...
– Akkor sem illik így emlékezni rá!
– Hááát, pedig másképp nem megy!
– És a lánya mit szól hozzá?
– Az már nem törődik vele. Örül, ha lyuk van rajta és szelel, nincs ideje ilyesmivel foglalkozni. Ám a szakmáját imádja! A foglalkozása tölti ki minden percét, alig várta, hogy nagykorú legyen, és törvényesen is kézbe vehesse a dolgokat! Kitanult, az már biztos!
– Hol?
– Itt mindjárt a sarkon, a Macánál! Aki tőle is jobban ismeri a szakma minden csínja-bínját, hát az már festi magát!
– El tudom képzelni!!!
– Dicsekvés nélkül állíthatom, hogy a Borbélyról elnevezett óra volt eddig a legjövedelmezőbb!
– Borbély-óra..., hát az meg milyen?
– Mindig késik öt percet!
– Mi ebben a jó???
– Hát az, hogy az elégedetlenek visszajönnek, és új üzletet ütnek nyélbe! Nekem meg ismét leesik a százalék!
– Ez csalás!
– Azért ezt így nem mondanám...
– Miért???
– Mert ha mégis meggondolja magát, kis ráfizetéssel még mindig kaphat egy Pásztor-órát, és ahhoz már extra juttatás is jár...
– Micsoda?
– Az, hogy a vőm állítja be neki!
– Na várjunk csak..., a lánya férjezett?
– Hát persze, kénytelenek voltunk valamit kitalálni, mert én már nem bírtam a strapát! Tudniillik megromlott a látásom, és a türelmetlenebbje szóvá tette, hogy sokat bíbelődök vele. De jobb is így, öreg vagyok én már a folytonos készenléthez!
– Ezt nem hiszem el...
– Pedig elhiheti, ez a tiszta igazság!
– És a vő?
– Az a mamlasz? Az olyan teszetosza, hogy mindent mondani kell neki! Csak ott mereszti a szemét, tátja a száját meg a markát az az anyámasszony katonája!
– Ő is ott van?
– Na hallja! Valakinek csak kell ülnie a kasszánál, különben is ő vezeti a könyvelést. Azonkívül vigyáz a kellékekre, amíg a neje lezuhanyzik.
– Még jó...
– Ugyanis egy-egy kimerítő üzletkötés után, főleg ha a vevő alkudozik, úgy lefárad, hogy nem árt egy alaposabb tisztálkodás...
– Azt én is elvárnám...
– Na látja! Egy üde, és ifjú hölgy úgy kell a vásárlóknak, mint egy falat kenyér!
– A nőknek is?
– A lányom nem válogatós! Bárkinek megmutatja mindenét, elébük tárja legféltetebb kincseit, amire csak kíváncsiak!
– A férje mit szól hozzá?
– Ááá, őt nem érdekli a női nem. Ezért is választottuk éppen őt a jelentkezők közül...
– Maguk ezért még egyszer ülni fognak!
– Azt kétlem! Ezt csak állva lehet művészi fokon csinálni!
– Hogyhogy nem csapott le magukra még az Erkölcsrendészet?
– Azok? Ők az egyik legjobb kuncsaftjaink! Látnia kéne, ahogy már előre örülnek az újdonságoknak. Persze nekik kedvezményes áron kínálja az áruját, mert törzsvendégnek számítanak a rendszeres látogatásukkal. Akkor jönnek, amikor akarnak, őket soron kívül kiszolgálja.
– És hogy bírja az állandó készültséget?
– Néha azért pihen... Arra a pár órára felváltva helyettesítjük a vőmmel, a férfiakat ő veszi kezelésbe, a nőket bevállalom én. Persze mi nem vagyunk egy nagy durranás...
– És most ki a soros kiszolgáló?
– Ha öt perc alatt ideér, a vőm! De ha a kedves nejével érkezik, nekem is be kell állnom, és akkor négyesben...
– Pfúj, maga disznó, azt lesheti! Katt! Bipbipbipbip....
Kondor Zoltán
Megjegyzés küldése