ÚJ TARTALMAK

Kókai János versei - Taxi; Azóta; Seb; Pilátus

Taxi

nem esett jól a hangod
olyan erővel szólt a hangfal
hogy szavaid érthetetlenné torzultak
elég volt arcodra néznem
és tudtam nem vettél harisnyát
nem cserélted ki a láncot amit legutoljára tőlem csak úgy
és amire azt mondtad rendőrbilincs
most mosolyogsz hogy nem nézek a táskádba
hogy  a mozdulatokat már rég elvetted tőlem
amikkel megtehetném
valahogy megfagytak észrevétlen
az a hal nézhet ki így a hűtőben amit vacsorára vettem
mialatt te a dolgod után állítólag
és nem lesz csak a párizsi vagy a turista
az is csak így sebtében rá a sörre
mert most is sokat fogunk inni
és egyre biztosabb vagyok benne
mindketten másért
de beszélni azt részegen sem
ahhoz sincs erőnk hogy szavainkat kiolvasszuk
táncolni fogsz
magaddal ragadsz nem csak engem
kusza leszel és felkavaró
a gyomrommal együtt
aztán a taxit úgy intem le hogy csak az ötödik fog megállni
elindul a test
és a hátsó ülésen részben az enyém leszel
kabátod alatt megfogom a melled
te is hozzám nyúlsz
miközben a sofőr időnként a visszapillantóba néz


Azóta

Kiöntött sörhab folyt végig a kezeden
szoknyád összegyűrve
hevert combod alatt
akár egy elhasznált zsebkendő
mintha távcsővel néztük volna egymást
pedig olyan közel ültünk
hogy egymás lábába rúgtunk az asztal alatt
aztán azt mondtad
vége
miközben a dohányfüst a szádból
a nyakam köré vándorolt
azóta sálat hordok
és nőket csavarok bele


Seb

Ez egy ilyen szakasz
napszemüveg mögé bújik a tekintet
ugrásra kész
rendezett vonású maffiózó

az utcába késeket hajít a fény
szeletekre vágja
nem kérek ebből a tortából
zakóm nadrágom is sötétre fest
keresem az alkalmat
legyen meglepetés vagy melléfogás
a halál úgyis mindennap végigbuszozik a városon
és senki nem kéri tőle a menetjegyet
a bliccelést eltanultam
az illegális tartózkodást
mozdulatokba rejtőzöm
miközben a napsütötte járdán
mindig elkap a leleplezés félelme
árnyékomat is meggyanúsítom

a nyugalom
a bogarakkal együtt
az utcai lámpák közelében köröz
szabad szemmel figyelem a rajzást
mesterséges fényben
a wolfram beleég az éjszakába
világít a seb


Pilátus

Villák ujjaid helyén
így sokkal könnyebb felszúrni bármit
szájhoz emelni

talán a rágás mégis segít
ez szisztematikus dolog
nem akad meg a gondolat-morzsáktól

hiába tele tányér asztal
a földet nézed a járólapot
konyhakerti növényre vársz vagy másra
pedig nem ültettél semmit

szendvicsedben csak parizer
azonosulsz a nyers hús színével
simán púdernek nézed

mert a pirulás már rég nem
a legvadabb pornólapok is gyerekmesék
forró vízzel égeted kezed
ez a mosogatás fétise

próbálgatod magadban Pilátust
mar a vegyszer
rongyba törölközöl




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes