Szeretem a kortárs irodalmat. Örömmel vettem kézbe a Magyar Napló Kiadó által tavaly megjelentetett, „Az év novellái” című válogatást.
Tizennyolc novella található a kötetben, tizennyolc kortárs magyar író tollából. A kötet végén, a tartalomjegyzék előtt szerepel egy néhány oldalas összefoglaló a szerzők rövid életrajzával, ami nagyban megkönnyíti a tájékozódást azok számára, akik – mint ahogyan én magam is – eddig nem ismerték mindegyiküket. Ez roppant jó megoldás, annál is inkább, mivel olvastam már olyan válogatást, amelyben nem volt semmiféle ismertető az írókról. Persze utána lehet nézni mindennek az interneten, de azért az mégsem ugyanaz. Tetszett az is, hogy a hátsó borítóra fényképek kerültek a szerzőkről.
A novellák sokrétűek, témájukat tekintve rendkívül színesek. Itt most nincs lehetőség mindegyikről szót ejteni, azonban néhányat mindenképpen érdemes megemlíteni.
Báró László „Anyikó”-ja mindössze néhány évtizeddel ezelőtt játszódik, egy kényszerű társbérletben, ahol együtt él a nagymama (Anyikó), az unokája (Bakó) a feleségével, és a nagymama egyik lánya. A nagymama, túl a kilencvenedik életévén hirtelen megbetegszik, s innentől kezdve kimondva-kimondatlanul mindenki a halálát várja, még Bakó is, aki pedig nagyon szereti, hiszen az anyja helyett ő nevelte fel. Csakhogy a nagymama természete enyhén szólva elviselhetetlen, ráadásul van egy bizonyos tulajdonsága, amivel az unokája nem igazán tud mit kezdeni, mégpedig az, hogy nem szeret fürödni. Amikor már olyan erős bélgörcsök kínozzák, hogy a fájdalomtól mozdulni sem képes, Bakó kihívja az orvost, aki, miután megvizsgálja, közli, hogy a néni rákos, legfeljebb hónapjai lehetnek hátra. A fájdalmak enyhítésére kúpot ír fel, amit majd Bakónak kell beadnia.
Mondjuk ki, ez azért cseppet sem kellemes dolog, főleg akkor nem, ha nem vagyunk szakképzett ápolók, ráadásul itt egy olyan hölgyről van szó, aki nem kedveli a fürdővizet, és nagyon idős már, tehát el lehet képzelni a szituációt…
A novella erőssége abban van, ahogyan ezt a nem mindennapi jelenetet az olvasó elé tárja.
Abszolút életszerűek a szereplők közti párbeszédek, még az a néhány káromkodás is, ami szükségszerű, mert így válik hitelessé, igazán átélhetővé a történet.
A néni persze kórházba kerül, s tudni lehet már, mi fog történni, de nem is ez a lényeg, hanem az, ahogyan az író mindezt bemutatja.
Szvoren Edina „Temetés” című novellája tetszett a legjobban. Itt is egy nagymama az egyik „főszereplő”, bár ő már a történet legelején sem él, hiszen az ő temetéséről szól az írás, és azokról az érzésekről, amelyek a „mesélő” unokában ennek hatására felszínre törnek.
A nagymama nem volt jó ember. Nem is igen siratják, inkább csak temetik, ahogy mondani szokás. A fiával például gyerekkorában megetette a kihányt borsófőzeléket. Nem szerette a lányát sem, aki a történetet elbeszélő fiatal nő anyja.
A temetésen összegyűlt rokonok mély ellenszenvvel méregetik egymást, mindenki a másikat lesi, hátha elkap egy árulkodó jelet, valamit, amit aztán kárörvendően a másik ellen fordíthat. Az írónő kiválóan mutatja be a negatív érzéseket, s azt a ki nem mondott, mégis szinte tapintható feszültséget, ami végig ott lapul a jelenlévők között. Nekem Bergman jutott eszembe, miközben a novellát olvastam. Elfojtott érzések, magunkban tartott, minden percben kikívánkozó szavak. Ki nem élt már át hasonlót, ha nem is egy temetésen, de bárhol máshol az életben? Semmi kétség, a szerző a lélek nagy ismerője.
Patak Márta „Folt a perzsaszőnyegen” című írásában egy nővér meséli el kishúga sok évvel ezelőtti halálát, s a történet annyira megindító, hogy az ember, ahogy olvassa, azonnal a szeretteire gondol, s őket félti. Egy gyermek legbelsőbb félelmei, ok nélküli bűntudata elevenednek meg előttünk, és az egész annyira személyes, mintha csak egy velünk szemben ülő ember beszélné el a történetét.
Kleinheincz Csilla „Éjfél után, hajnal előtt” című novellája egy vérfertőző kapcsolatból született kisgyermek halálát, és egy apagyilkosság történetét mondja el. Nehéz téma, s az ember, miután elolvassa, napokig a hatása alatt van.
Összességében nagyon tetszett a kötet, szívből ajánlom mindenkinek, aki szereti a kortárs magyar irodalmat, vagy csak most ismerkedik vele.
Az év novellái (szerk.: Bíró Gergely)
Magyar Napló Kiadó, 2010
Zoltay Lívia
Megjegyzés küldése