Idő ostora
béklyóként maraszt
hó helyett süppedő sár
rémült napsugár
idő ostora csattan
hajt maga előtt tovább
év hátán utas
a talányos jövendő
törli a rosszat
óra percmutatója
fut az új év korongján
Káprázat
hallgat a város
hópihén alszik a táj
ablakra rózsát
didergő dérből fagy fest
fényvirág szép szirmot bont
derengő hajnal
vöröslő napvarázsa
fénysugár vakít
csalafinta sziporkák
káprázat szemeimben
