Kazsimér Nóra - Nem hiszek magamban

„Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.”

Az egészséges mértékű önbizalom és az önmagunkba vetett hit elengedhetetlen a helyes önértékeléshez és az életünket alakító megpróbáltatások, illetve kapcsolatok közötti eligazodáshoz. Ahhoz, hogy talpon maradjunk és, hogy ne ez a talpon maradás eméssze fel minden energiánkat, tisztában kell lennünk értékeinkkel és azokkal a tulajdonságokkal, melyekre gyengeségként tekintünk. Korlátaink és határaink reális, önmagunkból eredő ismerete segít rávilágítani valós tulajdonságainkra és ezáltal megtanít minket, hogy kívülről is képesek legyünk látni magunkat. Ezt a tisztán látást kizárólag belső szemeinkkel sajátíthatjuk el. Sosem szabad elfelednünk, hogy belső szemünk mindig a legbelső önmagunk látásmódjával él, így ez sokszor teljesen ellentétes azzal a képpel, melyet mások építenek fel rólunk.

Ahhoz, hogy megfelelő hittel és önbizalommal rendelkezzünk, először meg kell találnunk az utat a legbelső önmagunkhoz, mely a szeretet és elfogadás szemével tekint ránk, minden egotól, külcsíntől és kishitűségtől mentes elfogadással.

A bennünk élő kép, melyet magunkról alkotunk sokszor nem ezáltal a belső szem által mutatott valós kép. Látjuk külső megjelenésünket, fizikai alkatunkat, megnyilvánuló belső és külső tulajdonságainkat, képességeinket, személyiségvonásokat. Ez a kép az énkép. Ám az énkép - ha csak megszületésünktől kezdve nem védjük tudatosan, ami nyilván lehetetlen – nem csak az igaz képeket olvasztja össze. Sokszor kerülnek bele hibás vonások, torzult modellkövetések. Ugyanis az énkép kialakulásában döntő szerepet játszik a külvilág is. Kezdetben a családtagok, majd később az iskola, barátok, tanárok, munkatársak, így mindazok, akiknek a véleménye fontos meghatározza énképünket. Ha elmarad a megerősítés, és rendre kritikát kapunk vagy attól az egyetlen embertől kapjuk ezt, akinek a véleménye a legfontosabb a számunkra, akkor ez be fog épülni folyamatosan formálódó énképünkbe és negatív lenyomatokat fog hagyni. Fontos kiemelni, hogy nem feltétlen kell ezeket a lenyomatokat negatívumukban tartósítani és magunkkal cipelni. Ugyanis ez a probléma generálni fogja önmagát. Mert amikor nem hiszünk magunkban, hogy márpedig képesek vagyunk célunk elérésére, akkor valószínűleg örökre elérhetetlen álmot fogunk kergetni.

Bármit is gondolsz magadról, akár azt hogy sikerülni, fog, akár azt, hogy nem, mindig Neked lesz igazad. Bármelyiket is gondolod! Ahhoz, hogy elérjük, hogy mások szeressenek, alapvetően nekünk kell megbecsülnünk saját magunkat.

Az alapvető gond a másokkal való összehasonlításban rejlik. Mikor magunkat alulértékeljük, viszont mások tulajdonságait ehhez mérten felnagyítjuk. Az első és legalapvetőbb tény, hogy mindenki egyenrangú. Fontos, hogy figyeljünk az egyensúlyra és a világ rendjére, mely bennünk tükröződik! Soha sem jobb vagy rosszabb a másiknak. Mindenkinek megvan a maga csomagja, melyet minden alkalommal felcipel a padlásra , hogy ott gyűjtögesse. Ez alatt a kupac alatt viszont ott van a legbelső énünk, akire a legnagyobb figyelmet kellene szánnunk.
Így tehát, ha valakit lenézünk, mert olyan személyiségjegyekkel vagy tudással rendelkezik, melyet már sikerült legyűrnünk vagy éppen megszereznünk, akkor valójában önmagunkat látjuk benne. Ugyanez fordítva. Ha másokra a kelleténél jobban felnézünk, akkor pedig magunkat hagyjuk cserben és hozzá képest úgy érezzük, labdába sem rúghatunk. Ahhoz, hogy elkerüljük az összehasonlítás állandóan felbukkanó és csalogató útvesztőit, egyensúlyt kell teremtenünk!

Mindennapi lelki egyensúlyra és egészséges önbizalomra úgy tehetünk szert, ha megismerjük az énkép rétegeit! Ahhoz, hogy ezt megismerjük három alappillért kell figyelembe vennünk. Az önbizalom alapja a helyes önértékelés. A helyes önértékelés alapja, pedig az önbecsülés. Magamat pedig csak akkor tudom megbecsülni, ha ismerem. És csak akkor ismerhetem magam igazán, ha szeretettel gondolok magamra!

A magamba vetett hit alapja, tehát önmagam szeretete!

Kazsimér Nóra - Ezeket olvasd, ha kimerült a lelked!

Sokszor és sokan érezzük azt, hogy már nem elég a pihenés, vagy egy kávé a barátokkal, és már a kedvenc zenénk sem tud ránk pezsdítően hatni.

Úgy érezzük hiába teszünk meg mindent a feltöltődés érdekében, valami mégis hiányzik. Ilyenkor, mikor a hétköznapok árnyéka elhalványítja életcéljaink körvonalait, lehet, hogy érdemes volna elővenni egy jó könyvet. Na, nem a sok elméleti okosságot felsoroltató, közhelyes önsegítő fajtából.

Most kiválogattam 6 regényt, sorsokról, szeretetről, útkeresésről, álmokról, önmagunkkal való harcról, kitartásról, életről és halálról, a lélek ezer arcáról, melyek talán segítenek újra fényt gyújtani a mindennapok egyformaságának sötétjében.

1. Elizabeth Gilbert : Ízek, imák, szerelmek

„Jobb, ha a saját sorsodat éled tökéletlenül, mintha másvalaki életét próbálnád hibátlanul leutánozni. Szóval a saját utamat járom, és lehet, hogy tökéletlen vagy döcögős, de legalább teljes egészében az enyém.”

Elizabeth Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni, megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket. Elizabeth harmincas, sikeres nő – volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatról a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mind a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak. Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy „ettől a naptól kezdve változtatok az életemen”.Egy nő, aki nem akart többé megfelelni. Egy nő, aki elengedte a jelenét, és megtalálta a boldogságát. Egy nő, akiben magunkra ismerhetünk.

2. Heinrich Harrer :Hét év Tibetben

„Te azt az embert csodálod, aki felér a csúcsra; mi azt, aki lent hagyja önteltségét.”

Ez a méltán világhírű könyv több mint negyven nyelven, számos kiadásban, több millió példányban kelt el világszerte az elmúlt évtizedek során. Míg Európában dúlt a második világháború, az író, Heinrich Harrer, mint szökött hadifogoly több ezer kilométert megtéve a Himaláján keresztül eljut Tibetbe, és annak tiltott fővárosába. Ott tartózkodásának hét éve alatt nemcsak a tibeti népet, kultúrát ismeri és szereti meg, hanem a fiatal, éppen trónra lépő XIV. Dalai Láma személyes barátjává fogadja őt.

3. Cecelia Ahern : Ahol a szivárvány véget ér  „Rájöttem, hogy az otthon nem egy hely, hanem egy érzés.”

Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló szövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Az izgalmas órai levelezések alatt még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így fogják eltölteni: egymással levelezve…

A sors újra és újra elválasztja őket egymástól, hogy próbára tegye barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket. A gyerekek komoly felnőtté cseperednek: mindketten dolgoznak, házasodnak, gyereket nevelnek, válnak, de a varázslatos kötelék, amely összeköti őket, életük minden öröme és bánata közepette is megmarad.

Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?

4. Paulo Coelho :Az alkimista

„Mindig a virradat előtti óra a legsötétebb.”

Paulo Coelho 1988-ban megjelent regénye, Az alkimista minden idők legnagyobb könyvsikere az író hazájában, Brazíliában, ahol eddig közel kétszáz kiadásban látott napvilágot.

A spanyol pásztorfiú története – jelképes zarándokútja – arra ösztönöz bennünket világnézetünktől függetlenül, hogy merjünk hinni álmainknak, vegyük kezünkbe sorsunk irányítását, találjuk meg elrejtett kincsünket, ami csak a miénk, s közelebb van hozzánk, mint gondolnánk.Ez a legendás mű úgy lett világsiker néhány év alatt negyven nyelven, sok-sok millió példányban, hogy irodalmi értékét is mindenütt elismerték.

5. Dan Millman : A békés harcos útja

„A boldogság titkát, tudod, nem akkor lehet megtalálni, ha többre törsz, hanem hogyha kifejleszted a képességet, hogy élvezd a kevesebbet.”

A békés harcos útja című regény alapja Dan Millman, a világbajnok atléta igaz története, aki bejárta a test és a lélek, a szerelem és a rettegés, a világosság és a sötétség, a nevetés és a csoda birodalmát.

Dan egy Szókratész nevű öreg tanítómester, a „békés harcos” vezetésével, és egy Joy nevű rejtélyes és vidám lény kísértő hatására a végső szembesülés felé halad, mely felemeli vagy tönkreteszi őt. Kövessük Dant spirituális beavatásának útján, melyen megtanulja, mit jelent békés harcosként meghalni – és élni.

6. Cheryl Strayed : Vadon

„Valójában szabad szellemnek születtem, csak épp sosem volt annyi vér a pucámban, hogy merjek is szabad lenni.”

Első pillanatra a Vadon hasonló zarándok krónikának tűnik. Ám a szerző se nem középosztálybeli, se nem középkorú. Cheryl Strayed útja szeszélyes ötlettel indul, de ő ehhez a szeszélyhez makacsul ragaszkodik.

Anyja hirtelen jött betegsége után Strayed élete viharos sebességgel hullott szét. Családi kötelékei meglazultak és eltűntek, házassága megromlott. Életének következő éveiben egymást érték a kudarcok. Egyedül maradt mindenféle értelemben. Egy sportboltban esett pillantása a legjelentősebb amerikai túraútvonalról szóló útikönyvre. Elolvasta a szöveget: a túra teljesítése először csak homályos ötlet volt, majd egyre inkább alakot öltött, végül világos célként rajzolódott ki előtte. Zarándoklata 1100 mérföldön és három hónapon át tartott, mégpedig igen zord körülmények között. Szánalmasan felkészületlen volt erre a megpróbáltatásra, testileg és lelkileg egyaránt.

Kötetében kiváló láttató erővel idézi fel a hosszú gyaloglás keserves és felemelő pillanatait. Szenvedett a fájdalomtól, az izomláztól, a magánytól és az állandó éhségtől. A külső utazás, a távolság, a természet és a test meggyötörte, a belső viszont felemelte. Újfajta tisztelet és csodálat ébredt benne: útja végigjárása elsöprő és alapvető élményt jelentett számára.