Hajnalban, még napfelkelte előtt, egy apró harmatcsepp ringatózott egy hosszú fűszálon. Óvatosan egyensúlyozott, nehogy lecsorduljon a fűszál tövéhez. Arra vágyott, hogy az első napsugár felröpítse a felhőkbe. Imádta ezt a körforgást. Hajnalban megcsillant a fűszálon, a napocska aranysugara felszárította, és újra a testvérkéi között találta magát egy csodás, puha és hófehér felhőben.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hajdu Mária. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Hajdu Mária. Összes bejegyzés megjelenítése
Hajdu Mária - A vád
Reggel az iskola igazgatónője elmondta Gabriellának, hogy a szülők mégis feljelentést tettek ellene. Biztosította az együttérzésről, és a bizalmáról.
Nem hisz a kisfiúnak, a tanárnő mellett áll. De sajnos a negyedikes fiú ragaszkodik az állításához, hogy Gabriella megütötte őt. A rendőrségnek ki kell vizsgálnia a történteket. Délelőtt bejönnek kihallgatásra a megyétől. Számtalan telefon jön a szülőktől is, fenyegetőznek, követelik az elbocsátását. Kész őrület! Máris ítélkeznek, pedig nem ismerik a történteket. A tanárnő gondolkodott, hogy mi lehet az oka, a fiú állításának. Nem jutott semmire.
Hajdu Mária - Kutyavilág - Avagy a „Kivert kutya”
Az Öreg kutya mellé hozott egy kis fekete gombócot a gyerekek apja. Legalábbis úgy nézett ki az a kicsi, ijedt szemű kutya, mint egy kis gombóc. Azonnal rá is ragadt ez a név.
Nagyon kicsi volt még, nem régen választották el az anyjától. Úgy félt, hogy remegett, és amikor az Öreg megszaglászta, azonnal a kőre pisilt.
- Na ne, te kis Gombóc! Hát nem tudod mi a rend? Csak a kertben lehet vizelni, nem a lakásban! Na gyere, ki kell mennünk, nem szoktak beengedni. A kutyának kint a helye!
Gombóc követte az öreget, és kíváncsian kérdezgette mindenféléről:
Hajdu Mária - Az első hó
Mikor Hóanyó kitette a felhők feletti háza teraszára a dunnáját szellőzni, még a reggeli Napocska is ránevetett. Boldogan cirógatta meg az arcát régi barátnőjének. Hóanyó mosolyogva rázogatta fel a dunnát, és a tájra hullani kezdett az első hó. Így kezdődött eddig minden évben a tél.
De ebben az évben, hiába várta minden gyermek és felnőtt a hóesést. A Mikulásnak is homokfutóval kellett közlekedni a szánja helyett. A rénszarvasok nagyot néztek, mikor befogták őket a feldíszített kocsi elé. A Mikulásnak nem volt választása, időben kellett megérkezni a gyermekekhez az egész világon. Kénytelen volt elindulni. Azért meghagyta a koboldoknak, hogy járjanak utána, mi történhetett az idős hótündérrel.
Hajdu Mária - A rózsafa álma
Tavasszal a rózsafa csodás madárcsicsergésre ébredt téli álmából. Boldogan sütkérezett a napfényben, vagy itta a tavaszi eső finom cseppjeit.
Hamarosan kipattantak első rügyecskéi, és növekedni kezdtek friss hajtásai. A kertben élő feketerigó is megcsodálta fényes leveleit. Májusban pedig az első bimbócskák is kifakadtak, feltárva gyönyörű szirmait. Csodálatos illattal árasztotta el a kertet. A cinkék a szomszédos fán lévő madáretetőről gyönyörködtek a színpompás látványban. A rózsafa nagyon büszke volt magára, mégis nagyokat sóhajtozott. Ábrándozott magában, amit a gyenge nyári szellő nem bírt megállni szó nélkül.
Hajdu Mária - A pipás
Sona, csupa izom, nagydarab, bikaerős férfi volt. Egyedül dolgozott a földjén. Ismerték erejét és emberségét a közeli falu lakói is. Naphosszat trágyát hordott, szántott, vetett, aratott, mikor milyen munka volt soron. Szép gyümölcsös kertet is szeretett volna, de még nem volt rá pénze.
A tanyán, szép fiatal felesége, Riana serénykedett. Mosta a ruhát, rendben tartotta a házat, főzött ebédet és vacsorát, ellátta az állatokat a ház körül. Mikor a falu harangja delet kondított, szalajtotta a kisfiát az ebéddel, és egy pipányi dohánnyal. Nehogy éhezzen a hites ura, no meg hazafelé rápipálhasson.
Hajdu Mária - Az öntelt kisveréb
A szürke kisveréb társaival röpködött és hangoskodott. Olyan embert idegesítő össze-vissza csiripeléssel és vircsaftolással. A száraz homokban hempergett, beleivott a kutya vizébe és még arra is vetemedett, hogy belefürdött. Az a bamba, nagy kutya pedig ügyet sem vetett rá. Pedig őt felettébb bosszantotta ez a dolog.
Miért nem próbálja elkapni, vagy legalább elkergetni? Még a lelógó fülét is megcsípte, de éppen csak ránézett a nagy boci szemeivel. Meg is kérdezte tőle a szemtelen kisveréb:
Feliratkozás:
Bejegyzések
(
Atom
)
