Az
asszony kilépett a tanya udvarára. Visszafordult, mosolygott. A nyitott ajtón
át látta az urát. Feküdt a konyha kövén, mozdulatlan, tágra nyílt szemei
csodálkozással, rettegéssel bámultak a semmibe. Elindult a faluba.
Egyhangúan lépegetett, se nem gyorsan, se nem
lassan, nem siettette már az időt.
Gondolatban visszapörgette ennek a hirtelen lezárt életnek a pillanatait. Pista szép szál legény volt, vidám, szorgalmas. Sok lány ácsingózott utána, de végül mégis őt vette el. A házasság elején embere elkezdett iszogatni, na, nem rúgott be, de néha lenyelt egy-két kupica szilva pálinkát. Olyankor bezárult, szótlan, mogorva lett.
Gondolatban visszapörgette ennek a hirtelen lezárt életnek a pillanatait. Pista szép szál legény volt, vidám, szorgalmas. Sok lány ácsingózott utána, de végül mégis őt vette el. A házasság elején embere elkezdett iszogatni, na, nem rúgott be, de néha lenyelt egy-két kupica szilva pálinkát. Olyankor bezárult, szótlan, mogorva lett.
Teltek az évek, a gyerekek szétszéledtek, nem
való nekik ez a tyúkszaros semmi élet, mondták.
Ketten maradtak. Pista egyre többet ivott, de mostmár nagyhangú, agresszív részeg lett. Egyszer egy hideg, dermesztő téli éjszakán az ember tántorogva, káromkodva jött haza. Az asszony felült az ágyban. Érezte, ahogy a gyomrába, az agyába mar és szétárad a rettegés. Pista betántorgott a konyhába.
Ketten maradtak. Pista egyre többet ivott, de mostmár nagyhangú, agresszív részeg lett. Egyszer egy hideg, dermesztő téli éjszakán az ember tántorogva, káromkodva jött haza. Az asszony felült az ágyban. Érezte, ahogy a gyomrába, az agyába mar és szétárad a rettegés. Pista betántorgott a konyhába.
– Mi az anyád keservit bámulsz? – ordított. Az
asszony gyorsan félrenézett. Az ember dühöngött.
– Kidobott az a szemét Tóni a kocsmából, azt
mondta, eleget ittam. Mintha ő tudná, nekem mennyi elég! Bírom én az italt –
vérben forgó szemekkel az asszonyra nézett. – Hozzál pálinkát! Terus néném
éjjel is ad, ha nekem kell!
– Már nagyon késő van – ellenkezett halkan az
asszony, de rögtön meg is bánta. Pista felugrott, a férfi ökle az arcába
csapott, ütötte, ahol érte. A nő nagy nehezen kiszabadult és papucsban,
köntösben kirohant a házból. A pajtában reszketve, sírva várta a hajnalt, akkor
visszamerészkedett.
Pista iszonyatos fejfájásra ébredt.
Kikóválygott a konyhába és mikor meglátta kékre-zöldre vert asszonyát, sírva
fakadt. Kérte,bocsásson meg neki, nem ő, hanem az ital emelt kezet rá.
Megváltozik, ígérte.
Néhány év elteltével csak annyi változott, hogy
már a verések után semmi megbánást sem mutatott. Aztán beteg lett a mája. Az
orvos javasolta, hagyjon fel az ivással. Többé látni sem akarta azt a semmire
való kuruzslót.
Azon a napon tett-vett a ház körül. Egyre
gyakrabban húzta meg az üveget, pálinkát ivott a rekkenő hőségben. Az asszony
érezte, csak a szikrára vár, ami lángra lobbantja gyilkos indulatait. Az üveg
kiürült.
– Add ide a másikat – szólt az asszony után,
aki indult a szobába, hogy ne legyen szem előtt. Kivette a szekrényből az
üveget, az utolsót és vitte, reménykedett, ha ezt is megissza, hátha elalszik.
Ahogy nyújtotta, az üveg kicsúszott ujjai közül, leesett, szétfröccsent a
pálinka, undorító szaga betöltötte a konyhát. Az ember ránézett.
– Ezt direkt csináltad, te kurva! – A nő elsápadt.
– Agyonverlek! – ordított a részeg férfi és
elindult felé. Megvillant a konyhakés a kezében. Aztán lecsapott vele. A férfi
meglepődött, nem érzett fájdalmat. Az asszony életében először szembeszállt
vele. Elesett. A nő eszét vesztve újra és újra és újra lesújtott. Aztán leült és
valami leírhatatlan nyugalom szállta meg. Hát ez ilyen egyszerű? Véget vetni az
évtizedek óta tartó rettegésnek? A lélek minden sötét folyosóját végigjáró
félelemnek? Végre! Vége.
A tárgyaláson nyugodt volt. A második tárgyalási napon az orvosszakértő azt mondta, az áldozat mája már néhány nap után felmondta volna a szolgálatot, mindenképpen meghal. Nyolc évet kapott. Döbbent tekintettel nézett a kövér bíró szemébe.
A tárgyaláson nyugodt volt. A második tárgyalási napon az orvosszakértő azt mondta, az áldozat mája már néhány nap után felmondta volna a szolgálatot, mindenképpen meghal. Nyolc évet kapott. Döbbent tekintettel nézett a kövér bíró szemébe.
Megjegyzés küldése