Elveszteni
Mi olyanok
vagyunk,
mint a szótlan,
földi utasok,
kikben csendre
hajolt a beszéd,
de még halljuk a
hívó zenét,
ha zengenek
messziről hangzó futamok.
Mi olyanok
vagyunk,
mint két
elhagyatott partszegély,
melyen sóhajt még
cseppnyi élet,
s épp, mint egy
kóbor kísértet,
fel-felbukkan
fényesen a holt szenvedély.
Mi olyanok
vagyunk,
kik untalan egy
helyben állnak,
mert szúette ma
már a csónak,
a megszokás kócai
lógnak
a szíven, és
lidérc a könny-írta bánat.
Mi olyanok
vagyunk,
mint egy vég
elfelejtett vászon:
redőinkben
elporlad a hit,
színünk veszni
hagyja álmait,
míg időnk elhal
egy pókhálónyi rácson...
Helyzetjelentés
Odabenn és
idekünn,
tüske sarjad zöld
gyepűn.
Madár tátog -
hangja holt,
szárnycsapása
csendet old.
Ég-föld között
szürke köd
lenge testet
gúnyba köt.
Vetve kocka: fölös
szó!
Hét
lakat...alá/való/!
Madár tátog -
hangja holt:
Földön ő csak élni
volt...
Szárnycsapása
renyhe már,
alél...Fent még
tart a bál.
Idekünn és odabenn
burjánzik a
Sohasem.
Megjegyzés küldése