Vasárnap a Duna parton
Szélpörgette levelével,
bukfencezik az idő,
felhőpamacs gyermekével,
pitypangot hány a mező.
Kábán szárnyal zizzenő,
pöttyös kis bogár,
halk szárnyakon libbenő,
ifjú gerle pár.
Kék víz szántja fodrait,
tajték a partnak szegletén,
meleg ontja csókjait,
ahol állunk ketten: te meg én.
Az árnyék
Suttog a földön az árnyék
mozdul a naptól a sorsa,
reszket a földön a szélben,
éjszaka jön kipakolja.
Hajnali köd figurázza,
tünteti angyali képét,
bújva egy ágy takaróba,
rejti követve a lényét.
Pezsdül a lég frissen, tisztán,
rosszak hallgatnak a hegyen,
áradó fény le a völgybe
új rend az mi újra legyen.
Koppan a földön az árnyék,
sárgul a nap szeliden,
éjszaka vész viharából,
egybeolvad, újra velem.
Megjegyzés küldése