ÚJ TARTALMAK

Edvi Illés - Versparódiák



Sarokból köszönő
Hommage á Petri György

Mit akarsz tőlem, te bántóan szögletes boríték?
Egy cinikus magasfeszültségkábel nyálazta fel a bélyegedet.
Kapcarongyban jött fel a nap. Szomszédom lett egy pilótakeksz.
Ki viszi ki a kukát, Ibolya néni? – kérdezte egy meccset néző csatornafedél.
Vesztett a fradi, kiömlött a szotyi, bele az adásvezető ráncos nyakába.
Van Gogh magvetője. Sarjad a “jó reggelt” a garatomban,
de kikököpöm egy árnyikafűre.

Köszönöm, hogy segített fiatalember! Rohadj meg, beszédhang!
Körömollóval vágom ki magamat a ködből. Gurulósbőrönd a lelkem.
Egy taxit? Nekem, akinek kutyaólfejű székláb a bánata?
Pattanás vagyok a demokrácia fenekén.
Lekozmált palacsintaerdőn szaladok végig, és meg sem állok
a gázóraleolvasó vakolatporral eldugult szőrös orrlukáig.
Salsázó rackajuhok iramodnak felém.

Te vagy az, IV. Béla, ott a patikamérleg szöszmőjén?
Nem, én a soha egyet nem értés bluesos csecsemőhangja vagyok.
Akkor koccintsunk két ablakkerettel, és üvöltsük beléjük,
hogy a patyomkin páncélos egy hajzselé.
Végül, csak egy törlőkendő marad. Három szerda a világ, ötven kedd a halál.
Rágyújtok egy barna csokornyakkendőre
és felolvasom félhangosan a “lenni” szót.


Előd ügyvéd balladája
Hommage á Arany János

Előd ügyvéd, sármos ügyvéd,
ágyba vitte szép védencét,
szégyenfolt ez, jaj a család,
Előd botját csípje csalán!
Ó jurátus ne ítélj!

Védence volt sukár leány,
Kit nem érdekelt áfahiány,
Boltocskáját úgy vezette,
Blokkokat csak legyintette.
Ó jurátus ne ítélj!

El is kapták ellenőrök,
Így kereste fel Elődöt,
Rimánkodva sírta neki,
Családját most hogy eteti?
Ó jurátus ne ítélj!

Vállalta az ügyet Előd,
ettől nem jövedelme nőtt,
Tetszett neki a lány arca,
kegyeiért indult harcra.
Ó jurátus ne ítélj!

Pár éjszaka sem múlt belé,
Előd a lányt lefekteté,
De közel már a tárgyalás,
Jaj hogy lesz majd a számadás!
Ó jurátus ne ítélj!

Bíróságon vár a család,
a leányuk mért volt csalárd?
Előd érvel, véd és dacol,
De a bíró nem vacakol...
Ó jurátus ne ítélj!

Bíró-fülbe is eljutott,
Előd milyet hancúrozott,
Tetszett neki is a leány,
Feloldódott így a talány.
Ó jurátus ne ítélj!

Bírónak van egy kis telke,
Lánnyal máris kész a terve...
Elődöt elmarasztalta,
Lányt majd ő megvigasztalja.
Ó jurátus ne ítélj!

Család örül, a lány szabad,
Előd búsan hazaszalad,
Bíró boldog, leány serény,
Valóság nem leányregény!
Ó jurátus ne ítélj!


Vágás után
Hommage á Pilinszky János

A disznótetem mögött Oszi támolyog szótalan,
nincs semmije: csak törkölye van.

Részegsége oly iszonytató erővel hasítja ketté
a húsdaráló asszonyok szögletes énekét,
hogy csak a juhok rekedt tekintete értelmezheti újjá
a parázson szenesedett áhitatot.

Ezért tanult a disznó túrni,
ezért a keserű péntekért;
a Gubacsiak toros vacsorája
értelmezi újjá tévelygő patanyomait.

Icuka berúgása olyasféle kulcsot
ad a tor újraírásához, amit Ernő
kései emésztése sem alakíthat kapuvá.
Fetrengő vendégsereg a kapualjban:
Dosztojevszkij beköszön, leül, belekóstol a májasba
– pirkadati koccintás a végtelenség epehólyagjaival.


Kisbolt, ünnep után
Hommage á Babits Mihály

Sudár polcai kifosztattak s most sivár,
mint tatárjárás után a szabolcsi vár.
Mily sivár, a tátongó, a vak üres hűtő,
vadkanok által tépett gímszarvasűnő.

A vén eladó rám néz, bambul, majd kérdez,
kő-mélán disznósajtra bök, hogy miért ez?
Ez kell? Ezt vedd, ezt rágd, te jámbor,
s közben bús dalt köhög fel a ventillátor.

Bespájzolt a környék, mindent mi mozgott,
eltett, befőzött, s nem hangzott fel Grüß Gott,
Megállj, te, telizsebű jóllakott kis lakos,
zörög, zörög szived mélyén már a három hatos.

Egy vacakzöld penészfejű pálpusztai maradt,
jó sajt volt egykoron, míg pék kézhez tapadt,
de már csak göcsört, csalfa fogszú kaloda,
a közértes rámvonyít: szemében rommá lett pagoda.




Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes