Ahol a szivárvány véget ér...
Ködöt hozott a reggel,
S én felnéztem az égre...
Esőcsepp vegyült a könnyek tengerébe.
Ne magyarázkodj, kérlek!
Hasztalanok a szavak...
Érzések nélkül összetörnek,
Mint padlón koppanó üvegpoharak.
Ahogy a nyár melegét elűzi a dér,
S ősszel elszakad fától a levél,
Búcsúnk s szerelmünk oly könnyedén véget ér.
S én felnéztem az égre...
Esőcsepp vegyült a könnyek tengerébe.
Ne magyarázkodj, kérlek!
Hasztalanok a szavak...
Érzések nélkül összetörnek,
Mint padlón koppanó üvegpoharak.
Ahogy a nyár melegét elűzi a dér,
S ősszel elszakad fától a levél,
Búcsúnk s szerelmünk oly könnyedén véget ér.
Téli
rege
Egy
megkopott arcú szürke világ,
Meztelen tájak, a jég muzsikál.
Ringat a bánat, nincs, aki már
Két keze közt óv, szűnni muszáj...
Tüll-puha hó hull, csillan a táj,
Röppen a szellő, rezdül az ág.
Őszül az erdő, s zord mosolyán
Táncol az éjben a csalfa magány...
Meztelen tájak, a jég muzsikál.
Ringat a bánat, nincs, aki már
Két keze közt óv, szűnni muszáj...
Tüll-puha hó hull, csillan a táj,
Röppen a szellő, rezdül az ág.
Őszül az erdő, s zord mosolyán
Táncol az éjben a csalfa magány...
Megjegyzés küldése