néma őrző
egy fűzfáról ágat tépek s koszorúba fonom,
majd elindulok a köd lepte úton.
távolban villanyoszlopok magasodnak az
égig,
drótjaik a semmibe vezetnek vagy legalábbis
innen, lentről
úgy tűnik. a táj, mint egy fekete-fehér
kép – lenyomata a világnak.
a csendben visszhangzik cipőm kopogása,
mint egy kihalt
táncteremben, ahol áttetsző csipkefüggöny
takarja el az
asztalokat, székeket, tükröket s egy ócska
zongorát.
tejfölös fátyol alá rejtette a reggel is a
várost.
lélegzetem ütemes, számból a levegő
füstként oszlik el
körülöttem. közeledésem megriaszt néhány
madarat,
szárnycsapkodásuk morajként hasít bele a
csendbe,
s ezek a szárnyas szabadságvadászok
egyként repülnek tova.
a város alszik – néma őrzője vagyok –
benne alszol te is,
paplan alá húzódva. néha csak képzelem,
elrepülök
én is a madarakkal és első napsugárként
köszöntelek,
arcodat simítom, s ahogy szemhéjad
ébredésre nyitod én
eltűnök – észre se vedd, nálad jártam.
csak vigyázó szemeim tartanám rajtad, csak
titokban
figyelnélek – főleg ilyenkor, mikor az
alvó város
szemeit bontogatja. szárnyak híján sárga
buszokon utazom,
ócska zöldes huzattal s bámulom a hajnali
járat álmos
arcú embereit.
vadludak
ahogy a vadludak elsuhannak felettem,
szememmel hunyorogva követem őket.
november első sugarai még felmelegítenek
a kabáton át. meglazítom sálam, hogy
feloldjam
nyakam körül a szorító érzést, de
gombócként
ül torkomban a félelem. hajamból a szél
bozontot
csinál, a vékony szálakon arany színekben
táncol
a napfény – ha most itt lennél csak
mosolyognék
és megborzolnám a hajad.
talán le is fényképeznélek, mint már
annyiszor,
titokban – képekbe zárni a boldogságot.
képbe zárnám a pillanatot és elővenném
mikor egyedül
vagyok, ölelném, meg-megsimogatnám rajta
az arcod.
mert ólompáncél a hiány, ha nem vagy itt.
aztán szép lassan felhők mögé kúszik a
nap,
feltámad a szél és útnak indít, eleget
ácsorogtam.
lábaimat egymás után pakolgatom, bakancsom
kopott orrát követem, kavicsokat rugdosok
el
magam elől, ahogy a problémákat sohasem.
ahogy a délre tartó szárnyasokat nézem,
elmormolok egy fohászt azt képzelve,
elviszik magukkal vállaimról a terheket
és ahogy ők minden szárnycsapással
messzebb
lesznek, én úgy leszek újra, erősebb
és erősebb.
univerzum
külvilág nincs,
egy saját univerzumot alkottunk magunknak.
egymás tükrei vagyunk, a magunk
repedéseivel.
van, ami kikopik az ember életéből
– te bevésődtél a szívem falába,
kitörölhetetlenül.
lényed kitölti szívem is, nem csak
napjaim,
s édes illatként ölel körül akkor is,
ha nem vagy itt.
én nyomokat hagyok nálad,
hogy emlékezz rám mikor nem érinthet
kezem.
olykor ottfelejtett ruha vagyok, egy
kiszáradt falevél
az asztalra téve vagy egy feclire írt
"szeretlek" üzenet.
önző módon akarom, hogy gondolj rám,
hogy apró részletekről jussak eszedbe,
s érezd mennyire hiányzom.
félek attól, hogy egy percre is elfeledsz.
mikor a tenyerembe ragadt öleléseket
számolom,
arra gondolok, hogy addig létezünk mi,
amíg úgy nézek rád, hogy azt kívánom,
bárcsak magamba ölelhetnélek.
amíg gyönyörűnek látod magunkat.
amíg mindketten egymást álmodjuk.
főzött tea
piros csipkebogyóból főztem teát, hogy
olyan színű
legyen, mint az álmaim. két kezemmel
kisimítottam az
asztalterítőt és megterítettem. a kanalak
a villákkal
táncba kezdtek, majd megpihentek a
tányérok mellett,
s én a pohárba töltöttem a rózsaszín lét.
egyet neked, egyet nekem, egymás után
szedtem a falatokat
nekünk, láttam arcodon elégedett mosoly.
álmomban mindig szótlan vagy, csak szemed
beszél.
olykor vádol, olykor szelíden simogat de
szád mindig
néma marad s én egy rémálom közepén kezeid
szorongatom, belőlük remélek varázsport,
ami elűz minden gonosz teremtményt.
megfejteni sosem tudom az álmaim
jelentését,
ahogy olvasni sem tudok a tenyerek
vonalából
azt tudom csak, hogy párban járunk, mint
télen a kesztyűk.
azok, amik egy vékony zsinórral össze
vannak kötve,
hogy a szeleburdi kisgyerek el na hagyja
őket.
ilyen vagy nekem, egy hozzám csatolt fél
pár kesztyű,
mit a sors egy láthatatlan cérnával mellém
kötött,
s így lettem társa életednek – együtt van
értelmünk,
félben csak elvesznénk.
Megjegyzés küldése