Bátai Tibor versei - Összezavar, kimerít (sikerült megúsznom); egyszer csak megtörténik; Mintha kézenfekvő lenne; OTT. VAN. MINDENÜTT.

Összezavar, kimerít (sikerült megúsznom)

Maga, igen, maga. A nevetséges
esernyőjével a megállóban. Noha
csak szemerkél. Hiába tekergeti
a nyakát. Mióta tudja, hogy figyelem?

Látom, nem köti le, ami odabent
történik. Szerintem törvénytelen így
fölhajtani a feketét. Nem lennék
a helyében. Képtelen rá, hogy élvezze.

Az életet. Bámulom, jobb híján. Most
épp magát az üres járdaszigeten.
Bár már baromira unom, ahogyan
közönyt mímel. Végül is ki figyel? És kit?

Fogadni mernék, fizetéskor bezzeg
mindjárt megélénkül. Talán vissza
is kérdez a számlára. Képes rá. Hogy
a fenébe stírölhet egy ilyen alak?

Jóval kezd, ha vesémbe akar látni.
Roppant kényes vagyok személyiségi
jogaimra. Meg arra is, hogy senki
esernyője ne takarhasson ki semmit.

A valóságból. Vagy előlem. Ami
bizonyos, hogy meneküléssel ér fel
minden gesztusa. Egészen pontosan
a hiányuk. Egyre jobban összezavar.

Kimerít. A várakozás. Jöhetne
már a pincérlány. Vagy a villamos, hogy
véget vessen a képtelen helyzetnek.
Kínos, amikor a fagylalt így visszanyal.

Most szinte szimpatikus, hogy ennyire
elanyátlanodott. Bolond lennék, ha
hagynám lépre csalni magam. Még jó, hogy 

végre felszállhatok. Sikerült megúsznom.

Ezt a kellemetlen kalandot inkább
megspóroltam volna. Már egy tök üres
presszóban/megállóban sem lehet megbízni. Végképp
itt az ideje, hogy másikat keressek.

egyszer csak megtörténik

és megemel ne méricskéld mennyire
öt centi is mérhetetlenül távol
van a földtől és hihetetlen közel
az égbolthoz egyszer csak megtörténik
rezonálni kezdesz hullámokra és
kilépsz a síkból valószerűvé válsz
a térben eggyé érzed magad velük
fölismered együtt történhetsz te is
csupán arra kell vigyáznod hogy minél
később engedd el ami megérintett
bár nem tudod nem elengedni mégis
végleg nyeregben vagy mióta elég
felidézned a puszta képzetét hogy
megérintsen megemeljen és együtt
rezegve megtörténj újra meg újra

Mintha kézenfekvő lenne

Ismerős, ahogy kaptatok
lépcsők végeláthatatlan
során. Azt a pillanatot
is számtalan változatban

megéltem – és jó előre –,
amikor majd felismerem.
Már bárki közeledőre
simán föltenném mindenem,

hogy aztán el is veszítsem
rendre a magammal kötött
fogadásokat, hiszen
még véletlenül sem ő jön

szembe, fentről ereszkedve.
Mikor belátnám: nincs remény,
mintha kézenfekvő lenne,
egy fordulóból lép elém.

OTT. VAN. MINDENÜTT.

OTT

Közelebbről? Mindenekelőtt: benned, hiányként. Hiszen fizikailag nincs

jelen, és ennek a körülménynek persze tökéletesen tudatában vagy.

Ám a psziché hogyan is érhetné be ennyivel? Egyszerű, de ravasz trükkel

simán erényt kovácsol a szükségből. Az érzetek szintjén ellentétébe

átfordítva, előhívja a hiány hiányát. Ahelyett, hogy elkendőzni

próbálná, még nyilvánvalóbbá teszi. Kivetítéssel az anyagihoz csak-

nem a megszólalásig hasonló, eleven valóságot alkot magának.

Így születik meg a dédelgethető, megérinthető, testet öltött hiány.

Egyszóval OTT, benned és belőled kiszakadva, körötted. Vagyis: mindenütt.

VAN

Testét tőled kapta (emlékezetből és egy netről levadászott, pixeles

felvétel alapján rekonstruáltad), de lényének–létének forrása ő

maga. (Még akkor is, ha hullámai és rezgései csak pszichéd szűrőjén

keresztül érhetnek célba.) Már úgyszólván magától értetődőnek veszed

egy távolból is a tiédig elérő energiamező sugárzását,

mióta a mentális térben újból egymásba akadtatok. A kezdeti

elragadtatottságot, majd tudatos túlreagálást követően mára

megtanultad, hogyan kezeld — beépült az életedbe. Ha szükséged van rá,

bizonyosra veheted, hogy megtalál, ahogyan te is őt. Mert VAN. Neked. (Is.)

MINDENÜTT

Azt mondod, mindenütt. De nem túlzol-e megint? Vegyük hát sorra. Kezdjük mindjárt

a legbanálisabb helyszínekkel, mint amilyen, mondjuk, a borotválkozó-

tükör. Forgószék a számítógépasztal előtt, tévéfotel. (Az intimebb

szférák hallgatólagos megállapodás alapján kimaradnak a jóból.)

Aztán a hétvégi séták erdői vagy kirakatai. Mozik, színházak,

koncerttermek nézőterei. Télen jégpályák, nyáron strandok. Balaton és

a tengerek. Felolvasó estek pódiuma, irodalmi szeánszokat

befogadó művházak, presszók vagy kocsmák. (Egyszemélyes közönség.) Látod,

koránt sincs benne semmi tódítás, megnyugodhatsz. Csakugyan (majdnem) MINDENÜTT.

Oszdd meg: