Boér Péter Pál - Felfüggesztett zászlók (dráma két felvonásban) - 2. felvonás

A szín ugyanaz.

(Dobhártya sértő kornyikálás hallatszik.)

Dénes: Úr Isten, ez az én drága Mihályom, ha még egyszer erre keveredik, nem állok jót magamért.

(Mihály betántorog a képbe. Dénes megmerevedik.)

Mihály: Szia Dénes, nem jöttél, kénytelen voltam egyedül elfogyasztani, ugye nem haragszol? 

(Megkopogtatja Dénest, aki nem reagál.)

Hát te öregem még rajtam is túlteszel. Nyitott szemmel is merev részegen alszol.

(Megvakarja fejét, dadog és dülöngél.)

Él ez a pasas egyáltalán?

(Odatartja fülét Dénes orra alá.)

Furcsa szokás nyitott szemmel aludni, de én békés ember vagyok és főként  nagyon szeretem a velem együtt gondolkodókat. Dénes jó barát, megyek alszom egy  órát, aztán kezdhetek úgy tenni mintha güriznék.

Szomjas vagyok, ez a pacák úgyis alszik, meg a barátom is, nem hiszem, hogy bánja.

(Lenyúl Dénes mellé és felemeli az üvegét. Szinte teljesen üres. 

Jó érzésre neveltek, hagyok neki is, éppen csak megnyalintom.

(Kortyit az üvegből, bedugja és leteszi.)

Na viszlát Dénes, még találkozunk most már tudom, hogy itt a törzshelyed.

(Kitántorog a képből. Dénes nagyot sóhajt, ingujjával végigtörli homlokát.) 

Dénes: Ettől megszabadultam.

(Felnéz az égre)

Úr Isten, Egek Ura, ez a Hold legalább akkora, mint egy falu és még udvara is van.

Értem már, mi az a holdudvar, mikor összekacsintva átvitt értelemben használják.

Ott kushad mögöttük a banda, irányítják még azt a szerencsétlen égi vándort is, az udvar pedig nyalakodik. Jolánkám, Jolánkám, miért hagytál itt engem?

(Sóhajt)

Ej, szét szakadt a szívem, amikor szegény Árpikát letépted rólam és kirángattad a lakásból, hiába kiabálta: apu, apu!

Te csak mondod a magadé, hogy ilyen részeg disznóval nem maradsz, mint én, aki éjjel nappal mást se csinál, jajgatja hiányzó bátorságát.

(Ekkor éles női hang sikít be a képbe a Hold mögül.)

Női hang: Te pipogya gyávaság, a futóhomok szilárdabb elvekkel áll mint te. Bazaltként helytálló, dölyfös ellenállónak képzeled magad, akár a nyuszi, akinek az orra elé, a farkához egy zsinegen kötött répát lógatnak, nézi jó távolról és musz-muszozik hozzá, de megharapni, soha nem tudja. Elveket szavakkal védeni azt tudsz. Minden elé helyezed és mindenki elé azokat, hát ég veled, pá-pá édes.

Dénes: Megörültem, vagy Jolánka tényleg beállt a bandába és ott lebzsel a Hold háta mögött. Buliznak tán, vagy csak hallucinálok?

Jolánka: Soha sem értetem, miért  éppen hozzád mentem felségül!

Ha még ennyi idő után sem ismersz, hogy rendes nő vagyok és most éppen itthon alszom az ágyunkban, egyedül, akkor ne is számíts a bocsánatomra.

Dénes: Jolánkám, egyetlenem, még erről beszélünk.

(Nagyot sóhajt, lehorgassza fejét.)

Azt hiszem mégsem szerelmetes egyetlenem, a gyereknek mond meg, hogy a papa  szeme fénye volt és az is marad.

(Sikít a női a Hold mögül.)

Jolánka: Megmondom, csak ne zavard álmunk tovább.

(Dénes lenyúl az üvegért.)

Dénes: De megfogyatkoztál barátom, gyere ürítselek ki, legyél te is olyan mit a főtér melletti utcák demonstráció alatt. Se ki, se be.

(Megissza az összeset és leteszi az üveget.)

Azt hiszem eljött a cselekvés pillanata. Ez az arany Misike is hazakocogott, spirálisan, akkor most jöhet az aratás, találkám van a kaszással.

Kivesz a zsebéből egy vastag zsineget, akasztó kötél formájú hurokkal a végén.

Na gyere te dög, játszom még egy utolsót, mert nagyon szerettem az indiánosdit. Most te vagy a lasszó. Az a baj, hogy most engem fogsz, szenvtelen, pofátlanul elkapni és köddé tenni, mint a pohárba hagyott néhány csöpp vizet, így nyár közepén. Hát búcsúzom tőletek.

(Mondja.)

Mögöttem templom, balra is templom, előttem szerencsétlen muzeológus, abban az épületben, de ő legalább harcol. Jöhet a kaszás!

(Ekkor belibeg a képbe egy ember kaszával a kezében, megáll és kezdi fenni.)

Dénes: Maga ott, ne siesse úgy el, ráér! Még egy pár percet adjon!

Kaszás: Tessék kérem?

Dénes: Ne bántson, csak egy pár percet kérek...

Kaszás: Úgy látom, ez a tag meghibbant, vagy nagyon berúgott, megyek a szomszéd parkban kezdem a kaszálást.

(Legyintve elhagyja a képet. Még hátra szól.)

Ide egy kicsit később jövök.

(Dénes fújtat egy nagyot, verítékezik, megtörli homlokát. Nézegeti a kötelet, aztán a néhány lépésre lévő, gyűlöletes zászlórúdhoz megy.)

Dénes: Ha már halni kell, értelme legyen halálomnak. Vajon van értelmes halál? Magasztos eszmékért annyian dobták életüket. Néhánynak a nevére is emlékszem. Ki tartja számon őket az élők között.

(Megkopogtatja a zászlórudat.)                                                               

Jó erős vas, azt hiszem, el sem tudják képzelni, hogy valaki bántalmazni merje, szeretett jelképüket.                                                                

(Odanyúl,  gépies mozdulattal leereszti a zászlót. Bal kézzel letépi.)

Dénes:

Nézd, te bikavadító színű zászló, nem veled van bajom, hanem azokkal, akik kineveztek jelképükké. Most egy kicsit mellőzni foglak, helyet cserélünk, ha nem bánod.

(Kezébe fogja a zászlót és beszél hozzá, aztán ledobja a földre. A zászlófelvonó kötetéhez rögzíti saját akasztó kötelét és felhúzza. Kivesz egy drótot a zsebéből és rögzíti a zászlófelhúzó kötelét, hogy a súlyt tartsa meg. Elkezd keresgélni, talál egy rönköt és odaállítja. Feláll a rönkre, nyakát a hurokba dugja, vesz egy mély lélegzetet és sóhajt. Áll mint a bokorban gyáván lapító nyúl.)

Ugrani kellene, itt az ideje nem gondoltam, hogy ilyen nehéz. Nagyon félek! Hogy merek ilyet mondani, hiszen a gyávaság taszít a legjobban.

De hát elveim is nem is engedik ezt. Öngyilkosság, ugye kizárva, hiszen éppen az a gyávaság, szoktam volt másokat hasonló akciókról lebeszélni.

Én döntöttem. Már nem a szakadék szélén állok, hanem bőven be is lógok, akár egy odanőtt fa legszélső ága.

Három, kettő, egy azt hiszem ideje ugrani.

(Kedves női hang hallatszik.)

Hang: Dénes, Dénes ne tedd, nem erre tanítottalak egy életen át.

Dénes: Ki vagy te? Isten nem lehetsz?

Hang: Mondtam én ilyet?

Dénes: Bocsánat, vannak sejtéseim kegyed kiléte felől, de én döntöttem!

(Keményebben de még mindég szelíden ismétli a női hang.)

Hang: Dénes azt mondtam ne tedd!

Dénes: Én tiltakozni akarok és valahogyan meg kell tennem. Nem szeretem ezt az egész visító orangutánokból álló köpcös, tönkretevésre szakosított, elvakultan önző, gőgös rendszert kiszolgáló bandát.

Hang: Akkor ne az életed odadobásával, hanem valami jobb, maradandó fricskával tedd nekik emlékezetesebbé ezt a mai éjszakát.

Világ életedben meggondolatlan voltál még egy búcsúlevelet sem hagytál. Ki a fene tudná, hogy miért lógattad fel magad? Gyorsan eltüntetnének, mint egy alkoholfürdőtől akkut lelki váltságba zuhant krapek halott testét. Két nap múlva senki nem emlékezne rád!

Dénes: Akkor mit tegyek?

Hang: Nézz a földre, mit látsz ott?

Dénes:Azt a zászlót, amit odadobtam.

Hang:Gondolkodj Dénes, van neked eszed néha ügyesen használod!

Dénes: Arra gondolsz, amire én?

(Bámult az ég felé.)

Dénes: Azt hiszem egy húron pendülünk.

Hang: Szabadítsd ki magad a hurokból, nem arra teremtettél, hogy virágoztasd ezt a nem is akasztófát.

(Dénes kiszabadítja magát a hurokból, lelép a rönkről, nagyot szippant az erősen reggeledő hajnali levegőből.)

Dénes: Mégis egészséges ez a tüdőnek.

(Lenyúl/a zászlóért, belerakja a hurokba, jó erősen megszorítja. A drótot a zászló rúdjáról leveszi és felakassza a zászlót.)

Dénes: Na végre örülök a látványodnak, így olyan ari vagy, még mindég inkább te lógjál.

(Karba tett kézzel hátra dől és nevet, aztán vigyázzba áll és tiszteleg.)

Így szeretlek a francba! Olyan elementáris báj árad belőled. Ne lógasd az orrod, te rongy, nem veled van baj, várj egy picit szólok a barátomnak.

(Bekopogtat az ablakon. Levente, a régész kinyitja az ablakot.)

Levente: Mi a gond Dénes?

Dénes: Megkértelek valamire nem emlékszel?

Levente: De, a leggusztustalanabb dolgot kérted tőlem, hogy bámuljam a zászlót.

Dénes: Légy olyan kedves egy másodpercre, légy olyan kedves.

(Levente odanéz elhűl, kitör belőle a röhögés.)

Levente: Pajtás ezért érdemes volt átgürizni ezt az éjszakát.

Dénes: Jut eszembe meg csináltad a munkát?

Levente: Két másodperce fejeztem be.

Dénes: Én még egy kicsit bámészkodom.

(Hátat fordított  Leventének. Nézi a zászlót , tapsol. Levente kihajol, mondani szeretne valamit de már nem tud.

Jobb oldalról rendőr járőr érkezik nagy csendbe. A járőr parancsnok megkopogtatja  Dénes vállát, az hátra fordul, nyel egyet.)

Járőr: Maga csinálta ezt a zászlóval?

Dénes: Tudja biztos úr...

(És megáll.)

Járőr: Azt kérdeztem maga tette ezt a zászlóval?

Levente: Nagyon ronda éjszakám volt, azt hittem, hogy ilyenkorra már halott leszek, az a helyzet biztos úr.

(Géppisztolyos kísérők. Az egyik géppisztolyos kísérő oda kiált.)

Kísérő: Főnök, jelentkeztek az URH-n.

Járőrparancsnok: Kapcsolja!

(A géppisztolyos oda nyújt egy böhöm, hatalmas méretű URH adó vevőt.)

Járőrparancsnok: Itt cinege 23-as, papundekli jelentkezz, vétel, vétel!

Parancsnokság: Cinege duguljon el!

(Bömböli az URH adó, vevő.)

Minden egységnek, jöjjenek a parancsnokságra, eligazítás lesz. Ismétlem azonnal jöjjenek! Az összes pártzászló felakasztódott. Megfejthetetlen, mert összeesküvés, ilyen szinten nem lehet, hiszen itt a parancsnokságon is, a párt székház udvarán is, az egész városban, az egész megyében és az egész országban, minden egyes zászló felakasztódott!

Járőrparancsnok: Papundekli, Papundekli jelentkezz, kérek eligazítást.

Parancsnokság: Marha, azonnali hatállyal jelenjenek meg a parancsnokságon!

(A járőrparancsnok Dénes felé fordul, megemeli sapkáját, biccent.)

Járőrparancsnok: Bocsánatot kérünk a zavarásért, kis gikszer adódott a munkánkban. Talán majd máskor, ha ráérünk és nem zavarja...

(A géppisztolyos kísérőknek.)

Futólépés indulj!

( Elrohannak. A muzeológus megszólal.)

Levente: Te Dénes, most mit csinálsz?

Dénes: Hát, tudod Leventém, először egy városnéző körutat ejtek meg, amíg van látnivaló és aztán megyek intézem az ügyeimet.

Levente: Figyu, várj egy kicsit, nem soká érkezik ez a dinnyefej, beteget jelentek, mennék én is ha nem baj. Ilyen szépet úgyis nagyon rég nem láttam.

Dénes: Rendben, várok de csipkedd magad. Tudod az ilyen csoda is olyan, mint a napfogyatkozás, nem tart örökké. Aztán veszek egy csokor virágot Jolánkámnak és rendet csinálok. Figyeld Levente, még most is látszik egy picit a Hold, pedig világos van.

Levente: Aha, de most normális méretű, amilyennek a Holdnak lennie kell.

(URH rádiók recsegő hangja hallatszik.)

Minden egység a központba, minden egység a központba ismétlem!

Függöny

  

Boér Péter Pál

Oszdd meg: