Ez is elmúlik egyszer...- pénz-fődíjas verspályázat - végeredmény

Kedves Pályázók! Megszületettt az „Ez is elmúlik egyszer...” verspályázat végeredménye. Mivel a mezőny az élvonalban nagyon egységesnek bizonyult, az első három helyezett helyett, az első hat pályaművet közöljük, illetve közlésünk végén megemlítjük azokat a pályázókat is, akik bár helyezést nem értek el, de munkáik kiemeltnek tekinthetőek!

A végső sorrend kialakulásában a legfontosabb szerepet a művek átütő ereje játszotta. 
Gratulálunk a nyerteseknek! Köszönjük szépen a pályázók részvételét!

Az első három helyezetttel hamarosan felvesszük a kapcsolatot a nyeremények átvétele céljából!

1. helyezett

Kovács Gergő:  Indicium /Sebző keresztem vagy/

1.

A rendetlenségben őrizlek meg,

szétdobált ruhák között maradt nyomod,

sosem pakollak el.

Illatod még ott játszik a gyűrött pléden,

emléked ráncos ruhákban megvédem

minden mástól.

Poharad kihűlve idéz meg téged,

rajta tenyered régi szorongása,

a száraz kenyered szélén meleg szád

elveszett harapása.

A sár is te vagy a szőnyegen,

és miattad üres egy hely a fogason,

kabátod szerelmét várja nagyon.

2.

Múzeumot építek miattad,

mert az űr szállong kék

utcák kövein és kerék

cseng letűnt idők

nedvességein.

Én múltat falazok a jelenbe,

ha lényed helyett nem él benne,

csak szelleme.

3.

Üzenetet írok neked párás tükörre,

bárcsak megtalálnád hajnalban görbe,

magányos fényű hold alatt.

Ha megjönnél, égne az érett

rejtelmek fejében az élet,

ízeink zsongnának ránk:

új ebédünk és óvacsoránk.

De ha megmosom álmos arcomat,

te már nem mosod velem a fogad.

4.

A szoba csöndes, változatlan: átkozott.

Mardosó dühöm ül helyetted.

Elképzelem, hogy kilépsz a térre, ahogyan tetted,

egy sóvár kirakatban lopva

simítod tiszta szobor-hajadat,

és benned is felömlik az érzés dadogva,

hogy a tiéd maradt még

egy tegnap esti falat.

Mert én ott bámulok mögötted, látod,

és szíved utoljára kérem.

Egy szempár még vár kicsit

a testközeli messzeségben.

Keresztjét festi rám az elfogadás.

2. helyezett

Veres Tamás: Nincs tovább

Az Élet szürke pályaudvarán

az Ész vonatja álmosan megáll.

Az álmok kósza sínjein talán

találsz egy lányt, de más vonatra száll.

Az állomásra érve megpihen

néhány könnycsepp, míg bent, a restiben

Szerelmes Szív, a pincér megterít

és néhány számlát halkan elveszít.

A lámpák sárga fénye elfakult,

a vakvágányra tolva áll a Múlt.

A Most-expressz már itt van és Szebb Jövő

úr is jön majd, mint pályarendező.

Az Élet szürke állomása vár,

peronján állok veled cimborám.

A csontvázbakter vádlón feltekint,

mi rossz vonatra szálltunk. Már megint.

3. HELYEZETT

Németh Anna: Játszópajtásomnak

Kiterítem lapjaim asztalodon:

nyílt játszma a való,

melyet kattanás követ;

beleszívok, kifújom, felállok.

Búcsú-mozdulatom kabátért nyúl,

fellök egy borospoharat

s mint vércseppek

koppannak hátrahagyott kortyaim.

Kilépek, bőrömet hideg pofon éri,

cipőmet felejtve indulok,

s kapudon kilépve keresztetvetek,

elmotyogva egy halott Ament.

4. HELYEZETT

Kocsán László: Időfohász

Rágódó idő metszi ráncaim,

perceket koldulok: Adj még!

Áldást, bűnt, feloldozást!

Kábán remegek: Még adj!

Éltemnek buja morzsát,

korszemektől dagadó torzsát!

Ariadné! Hol a fonál?

Mi csíraként kötött anyámhoz,

ki e szabott világnak áldoz?

Ne feledj, még vagyok!

Adj, ígérj és én tartozok!

Féldénárt markolva kullogok.

5. HELYEZETT

Riskó Bence: Emléktemetés

Csukott szemhéjam mögött
Feketék a telek,
Hűs hópihék között a gyász
Bús falára mered.

Hová fény nem vándorol,
Zord a hegyek orma,
Mintha fagyott múltunk mögött
Lábnyomunk sem volna.

Ezer bohó gondolat
Gyászruhába bújva,
Fény nélküli, csonka gyertya
Lángol a markukban.

Visszanézve karcolt vágy
Mélyíti a jeget,
S mint a lenyugvó éjszaka,
Megfojtja az eget.

Emlékek horzsolt kezén
Szűk koporsó, repedt,
Álmomba bújt, feketében,
A fagyott felelet.

6. HELYEZETT

Lambrozett Éva: A halhatatlan

hiányod úgy sikít lelkem mélyéről

mint rab-Nap, ki esőrács mögül leskel -

lajtorján hoználak le ég kékjéből

hogy szemed éhén ismét repülhessek

halandó vagyok, taníták Istenek...

vajon kell-e hinnem teljesen szavuk? -

nyomodban járva a Végzet sistereg

és megkövült szívet szül cáfolatul

bársonyzsinór hullott ölembe éjjel

kúsztam fel hozzád tej-sűrű fellegben -

gondoltam: szerelmem magához kérlel

de jaj! álom-karcom vetélt terhemmel

fejemben nyomatként rögzült állapot -

s halhatatlan lelked dalol vállamon

***

További kiemeltek, nem sorrendben:

Baka Dorottya: Feszíts magadnak!

Csata Ernő: Vénülő falu ...Márkod

Erdős Mili: 43800 óra

Kardos Gy. József: Pannon hangulatok

Tajti Nóra: Nem láthatod

Tungli M. Klára: Nem oly nagy ár

Vasas Marianna: Smaragd táj emléke

Vasi Ferenc Zoltán: Márianosztra (-Marizaell)

Oszdd meg: