a legnagyobbak — csak épp nem művekből
emelt piramis jövőnek konzervált
lakójaként. Mit keresne szabadon
lobogó szellemek közt az öröklét
gyolcsbörtönébe zárt múmia? S meddig
jutna a nagyravágyón végtelenné
meghosszabbított időben, amelyben
még a legkiválóbbnak is legfeljebb
szakaszgyőzelemre lehet esélye?
Az én becsvágyam s így elvárásom is
nagyobb: ha csak egyetlen pillanatra,
de még életemben, itt és most, benned
Holtvágány. Mozdonyra váró árva
szerelvény. Üres vagonok, lezárva.
Ekkor beléhasít: megborul megint.
Elakad, kihagy. Szív. Szokás szerint.
Van rá magyarázat. Belátja. Legyint.
Tétova léptekkel haza. Lakattal
magára. Minden kaput. Az asztal,
ahogyan hagyta. Reggel. Tiszta lappal.
dünnyög vég nélkül jelen időben
zaklat és szekíroz és fejemre
olvas gúnyosan zárójelbe tesz
megkérdőjelez kéjes örömmel
a pontot folytassa valaki más
megenyhülten szabadon enged mint-
ha ezt várta volna váltságdíjként