„A mandarin elmegy a festőhöz, és megrendel tőle egy elefántot ábrázoló könnyed, tusfestményt. A megállapodás szerint fél év múlva visszatér, és mondja, miért jött? A festő visszakérdez, mit is kért tőle, mire a válasz, hogy egy elefántot. Kis időt kér, úgy félórát, előveszi az eszközeit, és tíz perc múlva mutatja is a kész művet. Laza mozdulatokkal megfestett, táncoló elefánt látható a papíron. A mandarin néz, néz, és előáll a kaján kérdéssel, mihez kellett magának fél év, tíz perc alatt végzett. A festő karon fogja a mandarint, odavezeti egy szekrényhez, kinyitja. Egyszeriben papírkötegek zúdulnak a földre, s mindegyik lap az elefántot ábrázolja különböző helyzetben, ezernyi meg ezernyi vázlaton. A festő elnézően mosolyog, a mandarin lehajtja a fejét, hallgat.
Milyen jó volna mindezt megírni egyetlen haikuban, s megelőzné megszámlálhatatlan kísérlet, vázlat. S miért ne, ha belülről fakad? Semmi sem lehet idegen, ami gazdagít. Nem kell írni, elég olvasni, tenni egy pillantást, egy olyan pillantást, már haiku lehet az is.”
E két bekezdéssel zárul a lap 10. számában megjelent esszé, mely a haikuról szól. Nem gondoltam volna, hogy valaki veszi a fáradságot, és annyira komolyan veszi költői kérdésnek beillő hosszabb sóhajom, hogy mindjárt egész haiku-füzért ír a téma kapcsán. Magam is úgy gondoltam, egyetlen háromsorosban ezt az anekdotát képtelenség megírni, még egy három képből álló képregény is nehéz hozzá. Talán egy elbeszélő költemény.
Egyik olvasónk mégis megpróbálkozott vele, mintegy írásban felvéve a történet fonalát, beszédbe elegyedett így velem. A fáradság, a szándék, az akarat megérdemli, hogy eredményét közkinccsé tegyük, ezzel indítva reményeink szerint bizonyos időközönként jelentkező új rovatunkat.
Nyírfalvi Károly
***
Cseri János
Táncoló elefánt
(haiku-füzér)
Újjászületve
Ezerszer vázolt,
sosem ismétlődve lett,
ember az ember.
Az alkotó
Úgy lát ahogy te,
de úgy ábrázol bármit,
ahogy senki más.
A gyakorlat gyümölcse
Képesség és vágy,
tudást formálni olybá,
idő teremje.
Táncoló elefánt
Könnyed mozdulat,
de amiért fizettél,
kevesen látják.
A kép
Röpke pillanat
– tíz perc az életedből –
örök nyomot hagy.
Megjegyzés küldése