Filip Tamás versei - A majdnem; Költős; [Idézet vége]; Így múlik

A majdnem

Titokban dolgozom ezen az

estén, az vesz körül, ami

máskor is, a függönyt nem

húztam el, hagyom, hogy

hátamba nyomódjon a kert

szúrós tekintete, mint vész-

jelzőé a kiürült villamoson.

Valaki szembenéz velem,

tétován kutatja ismeretlen

arcom, kérdést szeretne

feltenni, de inkább nekem

kéne kérdeznem őt, és már

előre azon gondolkozom,

milyen választ tudna adni rá.

Alig sejtem, hogy mit írok;

szerettem volna valami

Nerudásat – csak egyre van

az övétől a születésnapom –

de a szomjúság épp hiányzik

belőlem, csak emléke itat meg

a holnap lezúduló esővel.

Valami kiszippantotta

a valóságot ebből a szobából,

megrészegít az üresség,

szedelőzködöm lassan, útra

indulok egy másik szobába, ahol

már nem is próbálom megírni

a majdnem legszomorúbb verset.

Költős

Amit a Nagy-folyó hoz,

abból építünk házat.

Ha születik egy fiunk,

fölültetjük Illyés szekerére,

elvisszük és beíratjuk a

Baka-iskolába, hátha ott

Talál egy tarsolyt, és

Benne egy Marsall-botot. És

remélem, megérjük, amikor
tisztté avatják a Weöres téren.

[Idézet vége]

Néha névtelen fenyegetéseket

írok magamnak, a miheztartás végett.

Isten után én ismerem legjobban vétkeimet.

Aztán, ha elolvasom, amit kaptam, és azt is,

ami a sorok mögött van, hát megjuhászodom

kicsit, lehiggadok, jó is, hogy nemrégiben

találkoztam egy ágyrólszakadt lánnyal,

aki annyi mindenről mesélt,

mintha a dajkám volna,

pedig még maga is szinte gyerek.

A keblére vont, ahogy felidézte,

álmában miképpen mászott sírva

a tenger szívéhez támasztott létrán, és

nem tudta, fölfelé visz-e az útja,

de érezte, ahogy ráhurkolódott az idő, és

félt, hogy nem tudja majd kiszabadítania magát.

Mesélt még másról is, de ebben magamra

ismertem, beszívtam melle illatát, azóta

hallgat bennem az örök dúdolás.

Így múlik

A sík tranziton túl

elhagyott mosodába jutsz.

Beterelnek a bóbiskoló melegbe,

szennyes bálán kapsz ülőhelyet.

Mindenki maga elé mered,
téged is várnak a vallatás tornyai;
nem mered megkérdezni az

egyenruhás keselyűtől,

lehet-e kivétel az
aranyszabály alól? 

Oszdd meg: