ÚJ TARTALMAK

Faragó Eszter versei - Hajléktalan angyalok; Pipafüst-játék; Altató; Kérés;

Hajléktalan angyalok

Sötétben kuporgó
részeges angyalok
szomjukat nem oltó
fogatlan csámcsogók
irgalmat nem kaptok
kenyeret koldulva
hűs fillért csörgető
bujdosók én-pokla
kegyetlen irgalom
száműzött szeretet:
ingovány-ember-lét
sohanincs vigasza
lepusztult otthonok
hajléktalan álom –
röppen egy angyalhad
mocskos rongy szárnyakon.

Fülledt az éjszaka –
sikolt a lét hangja
felkurrog itt-ott egy
kivert öreg macska
morog a parázsló
bádog tűz varázsló
melengeti kezét
a vénséges magány
szeme körül ráncok
gyomrában éhség –
angyalhad kacag ha
érte jön a vég.


Pipafüst-játék

Parázsló zsarátnok,
Igazmondó szavak,
Pergő friss mondatok
Aranyégbolt alatt.
Füstje-nincs életek,
Ünnepre sietők –
Suhanó gondolat –
Titeket hívtalak!

Perceket idéző
Illat és hangulat,
Papírra merevült
Aranyló foglalat,
Fürge kép, messzi táj,
Üde pillanatok –
Sorsunkat kitárók –
Titeket hívtalak!

Pára, füst, illanás,
Indulat, nevetés,
Pazarló szókincsből
Ajándék, nem kevés –
Fogadd el, amit ad –
Ütve is simogat!,
Selymét a szavaknak –
Titeket hívtalak...


Altató

Hunyd le a szemeid...
Mesél fenn az égbolt,
az ezernyi csillag.
S a sápadó félhold

vérkönnyet hullatva,
lecsöpög az égről.
(Lenn a tenger jajong,
piroslik a vértől.)

Halovány sziklaszirt
hárfája a szélnek.
Lázongó vízfodrok
zajongva beszélnek,

egyre erősödve
törtetnek az égig
egymáson átbukva
végestelen végig.

Villám cikázik át
a fekete égen.
Hatalmas ostora
a tengerfenéken

véget ér, megtörik.
Megnyugszik a tenger,
a szél is csitul már.
Szunnyad a táj csendben.

(Körvonalaidat
sejtem csak az ágyon –
kicsit mocorogsz még,
majd elnyom az álom.)

Megrebben a függöny,
aludni megy a szél.
Álmában, motyogva
a vén Hold még mesél,

de senki sem hallja.
Csend van a világon.
S mint egy selyempaplan,
szétterül az álom.


Kérés

Csak legyen mindig egy tál étel.
Csak legyen egy meleg takaró.
Csak legyen, aki megölel,
akihez megérkezni jó.

Ki nem kérdi, miért, mennyiben,
kivel így is, úgy is egy vagyok,
kinek elég, ha őszintén
szépet s igazat álmodok.

S ha a végén minden így marad,
mert mégis hiába kiáltok,
tudom, hogy ragyognak reánk
itt is, ott is a csillagok.





Oszdd meg:

Megjegyzés küldése

 
Copyright © 2014 Comitatus folyóirat. Designed by OddThemes