Új rovatot indítunk, s tesszük azért, mert ilyesmivel még nem találkoztunk más lapokban, s mert egy-egy eset így dokumentumként összerakva nagyobb bepillantást enged a tanítványi láncolat irodalmi klub műhelymunkájába. Miről is van szó? Azt a munkát, és annak gyümölcsét igyekszünk demonstrálni, ami szerző, olvasó, és kritikus között zajlik, ahogy egymás véleményeinek tükrében változik, fejlődik egy vers, jó esetben egészen addig a pontig, amikor mindenki elégedett az eredménnyel. Hiszen bármennyire is magányos műfaj a költészet, itt is lehet szerző, olvasó, vagy szerző-tanácsadó között megszívlelendően jó munkakapcsolat, s talán még többen bátorkodnak, kritikát, útmutatást kérni, ennek nyomán pedig születnek újabb, és újabb, jobb és jobb versek, költemények. Az összeállításban – tiszteletben tartva a hozzászólók anonimitását –, csak a szerző és a kritikus esetében tüntettünk fel teljes neveket!
Ez alkalommal az alábbi verssel foglalkozunk.
Faragó Eszter: Az ember himnusza
Zenét, új zenét írjatok!
Harsogjon bátran, hangosan a dal!
Dob! Ne fékezzen téged a félelem,
a gyáva, izgatott visszhang riadalma!
Zenét, új zenét írjatok!
Legyen harsány, az utcát töltse be!
A haldokló keljen életörömökre,
a béna táncra perdülve kiáltson,
igen, eljött, itt van az idő:
zenét, új zenét írjatok!
Hangszál repedésig, szívfacsarodásig,
az égig szálljon ezer torokból
féktelenül szóljon
az ember himnusza
zsúfolt városokban,
vagy temetőben kint,
szerte az utcán,
a házakban is benn,
úgy szóljon ez a dal, az ember himnusza,
hogy minden gyötrelmet túlszárnyalhasson!
A vershez érkezett hozzászólások:
Nyírfalvi Károly
Kedves Eszter!
Nekem ez egy kicsit lármás, túl lelkes, és ez még vinné is a formát, de oly szépen, szinte kimérten ösztönösen, arányosan indul, hogy most azt mondom, inkább abba az irányba kellett volna vinni a végkifejletet is. Tehát. A második ismétlődő sorig fel lehet bontani két ötsoros versszakra, és ennek fényében a maradékot is megtördelni, hidd el, akkor is megmarad a lendület, és a szenvedély, csak ha már himnusz, ünnepélyesebb is lesz. S most talán elfeledkezhetünk a középre zárásról. Legyen ez még jobb, mert lehet.
Üdvözlettel: Károly
T. G.
K., valamit talán nem vettél észre...A középre zárás miatt írom: a vázaforma mára meglehetősen nagy népszerűségre tett szert költői körökben:-)
Nyírfalvi Károly
Kedves T.G..! Észrevettem, csakhogy sejtem, hogy ez nem tudatos, valamint azt gondolom, nem illik a himnuszhoz, vagy himnusz után esetleg pezsgőt kell inni, és arra utal. Nem. Jól mutat, s a diadalittas hangulatban, és a lelkesítésben ott lehet a szimmetrikus, és ezért kiegyensúlyozott forma, de mondom, szerintem nem tudatos. Továbbá, ha himnusz, az nem ilyen. Általában, bontsunk formát, rendben, csak előbb tanuljuk meg. Én még várom Eszter megoldását, mert tudom, hogy lehet ez jobb, tudatosabb, formáltabb is.
Üdvözlettel: Károly
Faragó Eszter
Kedves T. G.!
Milyen jó szemed van neked! Igazad van a formát illetően, tényleg úgy néz ki, de sajnos(?) nem szándékos.
Köszönöm, hogy olvastál!
Szeretettel,
Eszter
Faragó Eszter
Kedves Károly!
Igyekszem, rövidesen jelentkezem a javított változattal. Amúgy lefelejtettem az alcímét:
Tisztelgés '56 előtt.
Szeretettel,
Eszter
Nyírfalvi Károly
Kedves Eszter!
Nem kell alcím, tényleg felesleges. Szájbarágós, túl árnyalós. Ellenben itt egy minta, miképp is gondolom az utolsó sorokat:
Hangszálrepedésig, szívfacsarodásig
az égig szálljon ezer torokból
féktelen szóljon kint az utcán, a házakban
is benn, szóljon az ember himnusza,
szárnyaljon minden gyötrelmen túl!
Egész formás lenne.
Üdvözlettel: Károly
Faragó Eszter
Köszönöm szépen kedves Károly, de még azért én is dolgozom rajta egy kicsit, aztán meglátjuk...
Szeretettel, Eszter
P. É.
Himnusz, hát lelkesítsen!
Ne csak egy nemzedéket, ma ez éppen annyira fontos, mint akkor, az emberért, aki kihalni látszik.
Sz. A.
Eszter, ha nem írod oda azt az alcímet, akkor megelőlegezem az 5öst :) nálam fölösleges, még akkor is ha téged ez ösztönzött a vers megírására. Ne vedd el az olvasótól (tőlem :P ) azt, hogy mást is lássak, érezzek benne. Persze az alcímmel együtt is értelmes egészet kapunk, kapok. ügyes ... :) S én sem akarom elvenni az alkotói szabadságod :) szóval csak tedd, írd úgy, ahogy szerinted a legjobb!
Faragó Eszter
Kedves A., ha már ketten mondjátok (Károly is), akkor csak igazságotok lehet! Legyen, ahogy az Olvasó kívánja!
Köszönöm a véleményt, s az olvasást!
Szeretettel,
Eszter
G. V.
Kedves Eszter! Versed Kosztolányi: Harsány kiáltások tavaszi reggelen című versének hangulatát idézte. Nagyon szeretem.
„Menni a hegyre az éter elébe,
völgybe leszállni.
Lélekzeni, fölkiabálni rajongva
az égre, napra.
Aztán egyszerre vad zuhanással
összeomolni.”
Faragó Eszter
Kedves V.,
köszönöm, hogy olvastál, és véleményeztél!
Szeretettel,
Eszter
Faragó Eszter
Nos, megszületett:
Zenét, új zenét írjatok!
Harsogjon bátran, hangosan a dal!
Dob! Ne fékezzen téged a félelem,
a gyáva, izgatott visszhang riadalma!
Zenét, új zenét írjatok!
Legyen harsány, az utcát töltse be!
A haldokló keljen, táncra perdülve,
hirdesse, hogy eljött a várva várt idő:
zenét, új zenét írjatok!
Az égig szálljon ezer torokból
belefacsarodjon az emlékezés
féktelenül szóljon az ember himnusza
míg száll, repül szívből szívbe árad
zsúfolt városokban, vagy temetőben kint,
szerte az utcákon, vagy házsorokon által
szóljon ez a dal, az ember himnusza,
hogy minden gyötrelmet túlszárnyalhasson!
Igen, zenét, új zenét írjatok.
Szeretettel,
Eszter
Aztán eltelt némi idő, s érkezett egy hivatalos javítva alcímű változat, és folytatódott a csevely:
Az ember himnusza (javítva)
Zenét, új zenét írjatok!
Harsogjon bátran, hangosan a dal!
Dob! Ne fékezzen téged a félelem,
a gyáva, izgatott visszhang riadalma!
Zenét, új zenét írjatok!
Legyen harsány, az utcát töltse be!
A haldokló keljen, táncra perdülve,
hirdesse, hogy eljött a várva várt idő:
zenét, új zenét írjatok!
Az égig szálljon ezer torokból
belefacsarodjon az emlékezés
féktelenül szóljon az ember himnusza
míg száll, repül szívből szívbe árad
zsúfolt városokban, vagy temetőben kint,
szerte az utcákon, vagy házsorokon által
szóljon ez a dal, az ember himnusza,
hogy minden gyötrelmet túlszárnyalhasson!
Igen, zenét, új zenét írjatok.
Nyírfalvi Károly
Kedves Eszter!
Látszik, hogy dolgoztál vele, engem mégis zavar az a hat sor, ha előtte kettősponttal szét tudod metszeni az előző nyolc sort, két négysoros versszakra, ezzel a záró hat sorral, miért nem lehet ezt megtenni, két három sorosra, vagy egy négy sorosra, meg a záró két sorosra, amiből az egyik, inkább csak egyensúlynak van ott, mintegy keretbe foglalva az egész szöveget. S tudja csuda, miért nem a himnusz, hanem Illyés Bartók c. verse jut eszembe róla, de ez legyen az én problémám.
Javaslatok: 4x4+2 sor, vagy egybeszedve, és a záró két sor kicsit beljebb tolva, kiemelve. Hidd el, használ neki. A központozást meg nézd át még egyszer, szerintem, itt-ott hiányzik néhány vessző, valszeg. elvitte a lendület. Vagy lehet, úgy gondoltad, épp a vesszők mentén tördelve nem kell a vessző.
Az égig szálljon ezer torokból
belefacsarodjon az emlékezés
féktelenül szóljon az ember himnusza
Erre a részre gondolok, ha másutt van központozás, ide is kell. Legyünk következetesek, egyebekben szép vers, jó vers, mozgósító, és nem feltétlenül köthető eseményekhez. Így mindenkit megszólít. Ez nagy erénye.
Na, dologra, ha egyetértesz vele, ha nem, marad szép, ösztönös versnek. Az is eredmény.
Üdvözlettel: Károly
Faragó Eszter
Kedves K., megint a precizitás, megint hálára köteleztél. Nézzük, mivé lett a dolog:
Zenét, új zenét írjatok!
Harsogjon bátran, hangosan a dal!
Dob! Ne fékezzen téged a félelem,
a gyáva, izgatott visszhang riadalma!
Zenét, új zenét írjatok!
Legyen harsány, az utcát töltse be!
A haldokló keljen, táncra perdülve,
hirdesse, hogy eljött a várva várt idő:
zenét, új zenét írjatok!
Az égig szálljon ezer torokból,
belefacsarodjon az emlékezés,
féktelenül szóljon az ember himnusza
míg száll, repül szívből szívbe árad
zsúfolt városokban, vagy temetőben kint,
szerte az utcákon, vagy házsorokon által
szóljon ez a dal, az ember himnusza,
hogy minden gyötrelmet túlszárnyalhasson!
Igen, zenét, új zenét írjatok.
Így gondolod?
Szeretettel,
Eszter
Nyírfalvi Károly
Így. Most bearanyoztad a napomat, szerintem ez így szemre is szép, hangzásra is, és még mindig te vagy.
Szeretettel: K.
Faragó Eszter
Na, én meg most el vagyok kényeztetve!
Köszönöm szépen!
Szeretettel,
E.
O. Zs.
Szorgos munka szép eredménye:) Gratulálok a közös munkához! Olyan jó ilyet látni!:)
Faragó Eszter
De aranyos vagy Zs.! Bocs, nem feledkeztem meg rólad, csak ..., lusta disznó vagyok :(, bocs...
Ölellek, Eszter
Összeállította: Nyírfalvi Károly
Kritika kérési lehetőség:
www.lancolat.blogspot.com
Megjegyzés küldése