A szöveg
Költészetnek azt nevezzük, mikor a
sorok nem érnek ki a lap széléig.
( Woody Allen)
Hallgat.
Teszi a dolgát a
Teszi a dolgát a
ház körül, a házban.
Válaszol, ha kérdezik.
Vagy hallgatva félrevonul.
Hajnalban kél.
Reggelit, tízórait készít.Mosolyog. Kávét forral.
Hallgat, jó szóra vágyik.
Munkába megy.
Fogat mosni elfelejt.
Fogat mosni elfelejt.
Majd ott. Odabent.
Hajt. Küzd. Ebédel.
Elvész a részletekben.
Vásárol. Hazatér.
Vacsorát készít.
Külön eszik.
Mosogat. Rendet rak.
Prücskörészik. Készül a
másnapra.
Kérdez, ha válaszol.
Nem is kérdez.
Nem is válaszol.
Hallgat. Azt hiszi:
boldog.
De csak félreértik.
Hallgat. Elfogad.
Tesz-vesz. Ágyaz.
Tesz-vesz. Ágyaz.
Fejében rendet rak.
Hallgat.
Teszi a dolgát a
ház körül, a házban.
Válaszol, ha kérdezik.
Vagy hallgatva félrevonul.
Mintha bűnbánó volna.
Így nyer bocsánatot.
Ha nincs is miért.
Így él át keserű diadalt.
Lassan elfogadják.
Szerettei körében mosolyog.
Halkan szól, teszi a dolgát.
Hallgatva beszél.
Hallgat, ha beszél.
Mint amikor a macska
behódol, észrevétlenül,
akaratlanul szolgájává tesz.
Három motívum
Oly halkan jár, hogy este megolvasom
kézfején a ráncokat, valahol súlyos
ajtókat csapkodnak a hófehér
éjszakában, nehéz könyvet lapozva
vonszoljuk egymás után a perceket,
mint két halálos beteg, mikor az
utolsó partit játssza egy őszi parkban
és bábúik rétegekben omlanak alá
a rezgő avarba.
Helyszínlelés
Át a nyikorgó kapun,
pár lépés az ajtóig.
A lépcső alatt megtalálod
az eldugott fakardot.
Sosem volt így.
Sosem lesz így.
Sosem lesz így.
Megcsap az első enyhe
szél is. Mindig.
A hátsó kertben az
asztalon használt poharak.
Hirtelen hagyták itt a házat -
a bor foltokban megmaradt.
a bor foltokban megmaradt.
Volt így.
Lesz így.
Olyankor erősen
süt a nap. Mindig.
Ajtók, ablakok
A halálról vajmi keveset tudok,
de ismét utolért. Nem szaladtam
de ismét utolért. Nem szaladtam
előle, nem is üldöztem, szerettem
volna felocsúdni a vélt véletlen
állapotból: egy éjjel jól berúgtam
liternyi erős vörösbortól.
Szobámból négy ajtón át vezet az út
a fürdőszobáig, hozzátoldva a
WC aj ajtók mind zárva, szájamba
tolul alkohol, nyál, gyomorsav vegyes
elegye, foltot hagyok szőnyegen és
rohanok, szégyentől izzik az arcom.
Hatsoros szakaszokat írok, renddé
Tördelem a rosszullét, mindezek
Szörnyű folyamát, telefon csörög, a
kagylóból síró hang mondja: meghalt
22 évesen, autóbaleset, vizsgálják,
22 évesen, autóbaleset, vizsgálják,
most jött volna egyenesbe, válaszolni
alig van erőm. A holtaknak nem kell
semmi, az élőknek szeretet, én puszta
félholt vagyok józan-részegen az
átbeszélt éjszakától. Mire zárulnak az
ajtók, s mire nyílnak az ablakok, a ház
ajtók, s mire nyílnak az ablakok, a ház
szeme vaksi, akár én kialvatlanul.
Feledni kellene, hogy ismertelek, tán
elviselhetőbb volna hiányod, sírások
savas könnyei az arcomon, a halálról
vajmi keveset tudok, és az is SOK.
Nagyon kevés, nagyon sok.
Megjegyzés küldése