Kelebi Kiss István versei - A bűvész kalapja; a Rápillantás szöge; Ostyavers; Utas

A bűvész kalapja

azt mondod éjszaka
csillagok fénye

    nekem gombostűfejek
    bársonyos szárnyak
    Isten lepkegyűjteménye 

neked híd
fém-ívek merevítők kábelek
pontos rendszere csak

    nekem artistanő
    ki szegecsflitteres mezben
    áthajlik a túlsó partra
    s nézi amint háta alatt
    (kongó üres uszály)
    úszik a bűvész kalapja

a Rápillantás szöge

    a GÉP
működési elve más
gumimotor földobott kövön
és mégis elhiszed
hogy csillagokba száll

    a KUTATÁS
iránya más
szivárvánnyal dúcolt égi tárna
földrésznyi pille
fölszúrva napsugárra
vagy óceánnyi csepp
a belső mikroszkóp alatt
sejtnedveken kalandozó
konkvisztádorok
s hajóhadak

    a RÁPILLANTÁS
szöge más a fény törése így
új alakban gyújtja ki
emlékek lámpásait
s mint frissen-meszelt tanya
a szeplőtlen ámulat
mindennapi meg-nem-történéseink
körbe állja

mint szomjazó család a kiszáradt kutat

Ostyavers

idegen a mese arca
az anyahang már kő alatt
rozsdás avarral takarva
ami csodákból megmaradt

vonalkód-kerítés mögül
leskelődsz várod önmagad
csak postás jön biciklin ül
portósan hozza sorsodat

a tűzben hintaló nyerít
rád fagynak emlékek szavak
nyelveden csöpp ostyaversek
vigyázzák tisztaságodat

Utas

egyszerre vagy
út és utazás

amit kimondtál
s amit ki fogsz mondani

két ismeretlen
állomás között

rólad zenélnek
talpfák xilofonjai 

Oszdd meg: